Kereskedelmi egységek vasárnapi nyitva tartása

Mivel az Országgyűlés nem fogadta el a vasárnapi zárva tartásról szóló jogszabályt, így a vasárnapi munkavégzés kapcsán az új Mt. szerint kell eljárni. Vasárnapra rendes munkaidő csak azoknál a kereskedelmi egységeknél engedélyezett, amelyek rendeltetésük folytán ezen a napon is működnek (pl. étterem, benzinkút, stb.), vagy ahol megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak a munkavállalók (pl. szállodai recepció).

A munkáltató vasárnapra rendes munkaidőt:

-          a rendeltetése folytán e napon működő munkáltatónál vagy munkakörben,

-          az idényjelleggel,

-          a megszakítás nélkül,

-          a több műszakos tevékenység keretében,

-          a készenléti jellegű munkakörben,

-          a kizárólag szombati és vasárnapi részmunkaidőben,

-          a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó,

-          a külföldön történő munkavégzésben foglalkoztatott munkavállalók számára oszthat be.

A korábbi szabályokhoz képest tehát lényeges változás, hogy pusztán az egyenlőtlen munkaidő-beosztás a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzést nem teszi lehetővé.

Heti 80 órás üzemelési idő

E kérdés kapcsán az utóbbi időben több cikkben tévesen jelent meg a következő állítás:  „mivel a bevásárlóközpontok heti üzemelési ideje általánosan napi 10-11 óra, ez heti 70-77 óra üzemelési időt jelent.”  Először is fontos tisztázni, mi is az üzemelési idő fogalma!  Az üzemelési idő ugyanis nem azonos a kereskedelmi tevékenységek nyitva tartásával, hiszen munkavégzés rendszerint a nyitva tartás előtt és után is történik. (További részletek itt olvashatnak: www.ommf.gov.hu/letoltes.php?d_id=3851)

Vagyis a bevásárlóközpontok heti üzemelési ideje nem napi 10-11 óra, hanem annál sokkal több, hiszen a nyitás előtt és után még dolgozik a munkavállalók jelentős része, többek között  a takarítók, vagy az őrök.

Nyitás előtt az üzletekben már rendezik a kirakatokat, a polcokat, az éttermekben, kávézókban megterítik az asztalokat, és így tovább. A legtöbb kereskedelmi egység napi 8-12 órát, vagy még többet van nyitva, így sokan bizonyosan elérik a heti 80 órás üzemelési időt, vagyis nyitva lehetnek vasárnap is, és e napon is foglalkoztathatják a munkavállalójukat. Arra azonban e kereskedelmi egységek tulajdonosainak is figyelemmel kell lenniük, hogy a vasárnapra beosztott munkavállalójukat szombaton nem foglalkoztathatják.

Más szabályok érvényesek azon kereskedelmi egységekre, amelyek heti üzemelési ideje nem éri el a 80 órát. Ezeknek a kereskedelmi egységeknek munkaszüneti napokon (fizetett ünnepeken), illetve minden vasárnap be kell zárniuk, vagy legalábbis biztosítaniuk kell, hogy munkavállaló ne tartózkodjon az egységben. Ezek a korlátozások a tulajdonosokra, és a kizárólag szombati és vasárnapi részmunkaidőben foglalkoztatottakra nem vonatkoznak.

A szoftverfejlesztő cégek tekintetében fontos kiemelni, hogy alapvető jelentőséggel bír: a szoftverfejlesztés során számviteli értelemben az adott szoftver terméket hogyan jelenítik meg. Tapasztalatunk szerint a szoftverfejlesztő cégek sok esetben lefejlesztik a piacra szánt terméket, vagyis rendelkezésre áll az emberi erőforrás, az infrastruktúra, de a számviteli kimutatásokban az adott szoftvertermék nem kerül kimutatásra. Ez azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert ezek a szoftverfejlesztő társaságok – amikor az adott szoftverhasználati jogát értékesítik – jogdíjbevételt realizálnak.

Erre a jogdíjra Magyarországon immár évek óta 50 százalékos adókedvezmény vonatkozik. Ez egy jelentős kedvezmény, főleg, ha arra gondolunk, hogy a társasági adó kulcsa 10 vagy 19 százalék. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a kifizetett jogdíj és a számviteli kimutatások ebben az értelemben összhangban legyenek egymással. Vagyis, ha az adókedvezményt igénybe veszi az adott adóalany, akkor ennek megfelelően kell kezelni a számviteli kimutatásait is.

Az adóhatóság már többször lépett fel hasonló esetekben, és világossá tették: a jogdíjkedvezmény abban az esetben vehető igénybe, ha a számviteli nyilvántartások azt megfelelő módon tükrözik, ha ez utóbbiban is ténylegesen szerepelnek a szoftverek.

Ami 2012. január 1-től újdonság: szoftver terméket, immateriális javat bizonyos feltételek mellett adómentesen szerezhetünk be. E feltételek: a terméket adóalanyként szereztük be, a beszerzést követő 60 napon belül ezt az adóhatósághoz bejelentjük, a terméket 12 hónapig tartjuk (vagyis kimutatjuk a könyveinkben), és ezután értékesítjük.

Meggyőződésem, hogy ez egy nagyon ígéretes lehetőség. Külföldön ez a szabály nem ismeretlen: Írországban például évekkel ezelőtt nagyon sok kedvező szabályt hoztak, és éppen ezért a zöld sziget éveken keresztül az információtechnológiai cégek Mekkája volt. Most Magyarországon is megjelentek ezek a kedvező szabályok. Nálunk az infrastruktúra és a tudás is rendelkezésre áll, így jó esély van rá, hogy az új adókedvezmény kedvező hatást gyakorol az iparág fejlődésére.

Társadalombiztosítási szempontból a kiküldetéssel érintett másik állam (tehát ahonnan érkezik a külföldi munkavállaló, illetve ahova kiküldik a magyart) beazonosítása a legelső feladat. A másik állam lehet

• EGT állam (az EU 27 tagállama, illetve Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein)
• kétoldalú szerződéses állam (ilyenek például Kanada, Dél-Korea, vagy Montenegró)
• harmadik állam (az előző két csoportba nem tartozó államok).

Kiküldetés EGT tagállamba – négy alapelv és a gyakorlat

Fontos, hogy a tagállamok nem hoztak létre egységes társadalombiztosítási jogot vagy rendszert – ez az egyes országok belső szabályainak és ellátási színvonalának különbözősége, illetve a konszenzus eléréséhez szükséges idő hossza miatt gyakorlatilag lehetetlen lenne. Ugyanakkor a rendeletek olyan alapelveket rögzítenek, amelyek célja, hogy az egyszer már megszerzett jogosultság az EGT-n belül ne szűnjön meg vagy vesszen el.

• Az első alapelv: egyenlő elbánás

Az elv lényege talán sokaknak ismerős: egy EGT-tagállam polgárát egy másik EGT államban ugyanolyan jogok illetik meg és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint ennek a másik EGT államnak a polgárait.

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, például az egészségügyi ellátások esetében? Azt, hogy orvosilag indokolt esetekben a Magyarországon igazoltan megfizetett társadalombiztosítás alapján minden EGT tagállamban jogosultak vagyunk az ottani egészségügyi ellátásra az ottani állampolgárokkal azonos feltételek szerint.

Az orvosilag indokolt eset tágabb fogalom, mint a sürgős szükség (amiről akkor beszélhetünk, ha az orvosi beavatkozás elmaradása emberéletbe kerülne, vagy maradandó egészségkárosodást okozna). Amennyiben kétséges, hogy a magyar biztosítás alapján jogosultak vagyunk-e a külföldi egészségügyi ellátásra, illetve hogy a beavatkozás orvosilag indokolt-e, érdemes kikérni az ellátást nyújtó orvos szakvéleményét – ilyenkor ez a szakvélemény a döntő.

Fontos, hogy a magyar kiküldöttek a külföldi állampolgárokkal azonos feltételekkel jogosultak a külföldi ellátásra – tehát csak a külföldi egészségbiztosítóval szerződött egészségügyi szolgáltatók (kórházak, klinikák, stb.) szolgáltatásait vehetik igénybe a magyar társadalombiztosításuk alapján. Szintén ide tartozik, hogy ha a külföldi társadalombiztosítási szabályok kötelező önrészt (az ellátás díjának egy részét a biztosítottnak kell fizetnie), vagy visszatérítéses rendszert (az ellátás teljes díját a biztosítottnak kell kifizetnie, majd az erről kapott számla alapján a biztosító utólag visszautalja a pénzt) írnak elő, akkor azok ránk is vonatkoznak.

Gyakorlati jelentősége miatt érdemes megemlíteni, hogy a külföldről történő hazaszállítás költségeit nem fedezi a társadalombiztosítás. Erre a költségre a legtöbb utas- vagy balesetbiztosítás fedezetet nyújt  – érdemes tehát az ilyen, hagyományos biztosítások megkötését is megfontolni egy-egy hosszabb külföldi út előtt.

A külföldi ellátás a Magyarországon igazoltan megfizetett társadalombiztosítás alapján vehető csak igénybe. Az EU-n belül egységesített Európai Egészségbiztosítási Kártya már Magyarországon is igényelhető – részletes tájékoztatás az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) honlapján található: http://www.oep.hu/pls/portal/docs/PAGE/LAKOSSAG/OEPHULAK_EBELLAT/EUELLATASOK/110118_EU_EGBIZT_KARTYA.PDF

•  A második alapelv: az ellátások exportja

Az elv lényege, hogy megszüntetni, mérsékelni vagy csökkenteni sem lehet az EGT-tagállamok azon állampolgárainak korábbi ellátását, akik valamely tagállam nemzeti szabályai szerint társadalombiztosításra jogosultak és egy másik EGT államba költöznek (akár ideiglenesen is), – vagyis az ellátásokat a biztosított „után kell küldeni”.  Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugdíjakat a nyugdíjra jogosult elköltözése után is kézbesíteni kell, az elköltözés nem lehet ok a megszerzett nyugdíj megszüntetésére vagy csökkentésére.

• A harmadik alapelv: a biztosítási idő összeszámítása

Ez az elv kimondja, hogy ha valamelyik EGT-tagállam nemzeti szabályai szerint a szociális ellátásra jogosultság feltétele egy megadott hosszúságú szolgálati idő, és ennél rövidebb az adott tagállamban „ledolgozott” idő, akkor ezt a szolgálati időt bármelyik másik tagállam saját szabályai szerinti szolgálati idővel össze kell számítani. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban! Azoknak, akik több EGT-tagállamban is dolgoztak, nyugdíjba vonulásukkor az összes érintett tagállam nyugdíjbiztosítója egyezteti a szolgálati idejét, illetve a teljes szolgálati idő és az egyes államokban eltöltött rész-szolgálati idők alapján résznyugdíjakat állapítanak meg, a tényleges nyugdíj pedig ezeknek a résznyugdíjaknak az összege lesz. Fontos, hogy a nyugdíjkorhatárok eltérése miatt az összes résznyugdíj csak az utolsó (tehát a legmagasabb korhatárt meghatározó) állam nyugdíjára vonatkozó jogosultság megszerzésekor lesz meghatározható.

• A negyedik alapelv: egy állam joghatósága

Ez az alapelv hivatott kiküszöbölni a többszörös biztosítás (és járulékfizetés), illetve a biztosítás nélküliség eseteit. A társadalombiztosítást mindenkinek kell fizetnie, de csak egy államban. Az ezzel kapcsolatos koordinációért Magyarországon az OEP felelős, és bár a járulékok beszedése a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz tartozik, szakmai állásfoglalásokkal érdemes az OEP-hez fordulni ( Nemzetközi és Európai Integrációs Főosztály).

A főszabály szerint a munkavégzés helye szerinti állam jogosult a járulékok beszedésére – tehát egy önálló vállalkozó, munkavállaló annak az államnak a biztosítottja (és ott kell járulékot fizetnie), ahol a kereső tevékenységet folytatja, még akkor is, ha a lakóhelye nem ebben a tagállamban van. Ez alól kivétel a kiküldetés, mert ilyenkor továbbra is a kiküldő államban kell járulékot fizetni.

Fontos, hogy az EU-tagállamokra vonatkozó, 2010-től hatályos 883/2004 EGK rendelet és a 987/2009 EK végrehajtási rendelet eltérő szabályokat tartalmaz kiküldés esetére, mint a nem uniós EGT-tagállamokra (Svájc, Norvégia, Izland és Liechtenstein) vonatkozó 1408/71 EGK és 574/72 EGK rendeletek.

Az uniós tagállamokba történő kiküldetésekkel kapcsolatos gyakorlati tudnivaló, hogy az OEP által kiadott A1-es igazolások ezt a fenntartott biztosítotti jogviszonyt igazolják – az igazolások 24 hónapig érvényesek. Az A1-es igazolások kiadásakor az OEP megvizsgálja, hogy valóban kiküldetésnek minősül-e a külföldi munkavégzés, hogy a kiküldött biztosított-e (fizettek-e utána járulékokat), illetve hogy a munkaadó a tevékenységének legalább felét továbbra is Magyarországon végzi-e. Szintén fontos, hogy a járulékok beszedésére jogosult államot a kiküldetés elején, azonnal meg kell határozni – ez alapvetően az OEP feladata és hatásköre, de van lehetőség a joghatóság kérelemre történő meghatározására is.

Kiküldetés kétoldalú szerződéses államba

Ezekben a kétoldalú egyezményeinkben is általánosan alkalmazott alapelv a fent már bemutatott egyenlő elbánás elve. Az egyezmények másik közös jellemzője, hogy főszabály szerint a munkavégzés helye szerinti állam jogosult a járulékok beszedésére, és hogy a kiküldetésre kivételszabályok vonatkoznak.

Kiküldetés esetén a főszabály ellenére továbbra is a kiküldő államban kell járulékot fizetni – a kivételszabály érvényességének idejét az egyezmények eltérően határozzák meg.

Kiküldetés harmadik államba és harmadik állambeli kiküldöttek Magyarországon

Nemzetközi egyezmények hiányában a magyar belső jog irányadó – természetesen azzal, hogy a másik tagállam is előírhat kötelezettségeket, a magyar szabályoktól függetlenül. A járuléktörvény előírásai alapján nincs járulékfizetési kötelezettség, ha Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató Magyarországon foglalkoztatja harmadik állam polgárát kirendelés, kiküldetés, munkaerő-kölcsönzés keretében. Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató alatt olyan vállalkozást kell érteni, amelyet a cégbíróság nem jegyzett be. A munkavégzés helye Magyarország kell, hogy legyen, illetve a foglalkoztatott személy olyan nem EGT-tag állampolgára kell, hogy legyen, amellyel nincsen kétoldalú szerződésünk.

A magyarországi járulékfizetés alóli mentesség további feltétele, hogy a munkavégzés a magyarországi szabályok szerint kiküldetésnek, kirendelésnek vagy munkaerő-kölcsönzésnek minősüljön. A szabályozás 2011-től megváltozott: a mentesség a jogviszony első két évében áll csak fenn – tehát az összes fenti feltételnek megfelelő foglalkoztatásra is csak legfeljebb két évig nem vonatkoznak a magyarországi járulékszabályok. A pontosító állásfoglalások, illetve magyarázatok kiadásáig ezt a két évet 2011. január 1-től érdemes számítani.

Végül, érdemes áttekinteni, hogy egy magyar állampolgár harmadik államban történő foglalkoztatásakor milyen magyarországi járulékfizetési szabályoknak kell megfelelni, illetve hogyan alakul a belföldi biztosított státusz. Eltérő szabályok vonatkoznak ugyanis a külföldi munkaadó alkalmazottjaként, illetve a magyarországi foglalkoztató kiküldött munkavállalójaként végzett munkára.

Ha a harmadik államba történő kiküldetésről van szó – és itt a törvényi meghatározásnak megfelelő kiküldetést kell érteni -, a magyar járulékfizetési kötelezettségek változatlanul fennmaradnak a kiküldetés ideje alatt is.

Ha azonban a magyar állampolgár a külföldi munkát a harmadik államban letelepedett vállalkozás alkalmazottjaként végzi és megszünteti az állandó magyarországi címét (kijelentkezik az ilyen címéről), akkor megszűnik a magyarországi biztosítással járó jogviszonya, tehát járulékokat sem kell itthon fizetnie. Az érem másik oldala, hogy emiatt biztosítási időt sem lehet szerezni az ilyen külföldi munkavégzés alatt. Azok, akiknek legalább egy éve érvényes belföldi lakcímkártyája van a külföldi munkavállalás megkezdésekor és nem is szüntetik azt meg a külföldre utazáskor, havi 6 390 Ft (azaz napi 213 Ft) egészségügyi szolgáltatási járulékot kell, hogy fizessenek.

Azok, akik feladják a magyar lakcímüket, vagy biztosításuk más okból szünetel, de fenn szeretnék tartani a magyar biztosításukat, külön megállapodás alapján ilyen esetben is köthetnek társadalombiztosítást nyugdíjalapot képező kereset, illetve szolgálati idő szerzése céljából (a kettőre együtt). Ebben az esetben a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 34%, alapja pedig a megjelölt jövedelem azzal, hogy a járulék alapjának minimuma a minimálbér (93 000 Ft vagy 108 000 Ft), felső határa pedig a járulékfizetési felső határ (évi 7 942 200 Ft, vagy napi 21 700 Ft). Érdemes tehát minden esetben egyedi döntést hozni az ilyen megállapodásról.

Természetesen a harmadik állam joga alapján járulékfizetési kötelezettség és külföldi biztosított jogviszony is keletkezhet (és általában keletkezik is), függetlenül a magyar biztosítási jogviszonytól.

Összefoglalás

A kiküldetés, illetve a külföldi munkavállalás idejére vonatkozó társadalombiztosítási szabályok folyamatosan változnak – a kettős egyezmények ratifikálása, az uniós rendeletek átalakítása illetve hatályba léptetése, illetve a magyar szabályok módosítása „biztosítják” a részletszabályok vég nélküli változását. A gyakorlati feladatok (bejelentési, bejelentkezési és adófizetési kötelezettségek teljesítése) szempontjából ezek a részletszabályok a legfontosabbak: pontos és naprakész ismeretük elengedhetetlen. Mégis, nem ezek, hanem a ritkábban, lassabban változó keretszabályok ismerete adja meg a kellő magabiztosságot a megfelelő kérdések felismeréséhez, illetve a felmerült kérdések megválaszolásához.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy egy-egy bevallás 20-30 oldal, a kapcsolódó útmutatók pedig több száz oldalasak is lehetnek, nemigen csodálkozhatunk, hogy a pénzügyesek, számvivők, könyvelők és – mi tagadás – adótanácsadók igencsak várják már június beköszöntét.

Lássuk, mely pontokon kell a szokásosnál is alaposabban odafigyelni a társasági adóról szóló bevallás elkészítésekor:

• ha valaki tévesen nyilatkozik a jövedelemminimumról, kárára akár adókülönbözetet is megállapíthat az adóhatóság. Ilyen eset többek között, amikor valaki arról nyilatkozik, hogy tárgyévi adózás előtti eredménye vagy adólapja eléri a jövedelemminimumot, de később kiderül, hogy mégsem;
• bejelentett részesedés x-szelésére nem a bejelentéshez van szükség, hiszen azt 2011-ben még külön nyomtatványon, már a szerzéstől számított 30 napon belül meg kellett tenni;
• amennyiben a bevallás kedvezményezett átalakulás jogelődjét, vagy kiválás esetén jogutódját illeti, akkor ezt a borítólap kódlapján jelölni kell, ellenkező esetben az összevont átértékelési különbözetet meghatározott eltérésekkel módosítani kell;
• szintén az előlapon kell jelölni, ha valamely társaság transzferár-nyilvántartási kötelezettségét úgynevezett közös nyilvántartás készítésével teljesítette;
• a 2011-es évre az adományok után nem elégséges begyűjteni az igazolásokat és nyilatkozatokat, hanem a beszámolókra is szükség van annak érdekében, hogy igazolni lehessen: e juttatás nélkül is pozitív a vállalkozási tevékenységből származó eredmény. Ellenkező esetben nem kerülhető el az adózási eredmény növelése;
• fontos, hogy a társaságoknak a reprezentáció és üzleti ajándék értékével meg kell növelni a társaság adózás előtti eredményüket.

Más jellegű kihívásokkal szembesülhetünk a személyi jövedelemadó (szja) bevallásakor. Itt az okozhat némi zavart, hogy a bőkezű gyerekkedvezmény és az egykulcsos szja immár annyira megszokott témákká váltak, hogy az adózók többségének minden bizonnyal fel sem tűnik: a jövő hét elejéig esedékes adóbevallásokban adunk számot először e jellegzetességek figyelembe vételével.

Bár az adózók szinte kivétel nélkül már év közben igényelték a családi kedvezmény érvényesítését, az éves bevallás benyújtásakor is érdemes utánaszámolni: valóban a nekünk járó kedvezményt vettük-e igénybe tavaly. Ismeretes: egy- és kétgyerekes családokban havi 62 500 forinttal lehet csökkenteni a személyi jövedelemadó alapját, míg a három vagy még több gyermeket nevelők minden porontyuk után 206 250 forintnyi mérséklésre jogosultak. Ez valójában minden gyerek után 10, illetve 33 ezer forintnyi növekedést okoz a havi nettó jövedelemben. A 1153-as bevallás 3-as lapján tehát mindenképpen fel kell tüntetni a gyermekek személyes adatait, megelőzendő, hogy az adóhatóságnak kétsége támadjon az adóalap-csökkentés jogszerűségéről. A bevallással felül lehet bírálni a kedvezmény korábban bejelentett megosztását is a szülők vagy élettársak között.

Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy tavaly még hatályban volt az adójóváírás intézménye. Évi 2,75 millió forintos adóalapig havi 12 100 forintnyi visszatérítés járt az adózóknak, a jóváírást pedig csökkenő mértékkel egészen évi 3,96 milliós adóalapig érvényesíteni lehetett. A bevallásban érdemes ennek is utánaszámolni.

Az, hogy a személyi jövedelemadó kulcsa már tavaly is 16 százalék volt, köztudomású. Mivel azonban az utóbbi hetekben gyakran esett szó az adóalap-kiegészítés jövedelemhatáráról, fontos szem előtt tartani: a tavalyi évben – márpedig a jövő héten esedékes bevallás erről az időszakról szól – még nem létezett „sávos” adóalap-kiegészítés. Az 1,27-szeres szorzót – az úgynevezett szuperbruttósítást – tehát minden jövedelemnél el kell végezni. Az a rendelkezés, mely szerint a 2 millió 424 ezer forintot meg nem haladó jövedelemrész mentes az adóalap-kiegészítés alól, csak 2012 év elejétől alkalmazandó könnyítés, amely bizonyos értelemben az adójóváírás helyébe lépett.

Évről évre nagyobb könnyebbséget jelent, hogy az adóbevallást az arra kötelezettek nagy része immár számítógépen készíti el, a program pedig több fontos számítást automatikusan elvégez. Az elektronikus bevallás népszerűsége azonban nem csak az alapvető kényelmi szempontok miatt ígérkezik töretlennek. A korábbi ígéretek és célkitűzések ellenére a szja-bevallás ugyanis idén sem nevezhető éppenséggel söralátét méretűnek. Bár a csökkentett adattartalmú bevallás bevezetése javított a helyzeten, az szja-bevallás még mindig túlméretezettnek és túlbonyolítottnak nevezhető.

Jó hír lehet mindemellett, hogy a kisebb hibákat – például a számszaki tévedéseket – május 20-ig javítás, utána pedig önellenőrzés keretében korrigálni lehet. Amennyiben a revizorok bukkannak ilyen apróbb hiányosságokra, általában megelégszenek egy felszólítással, ha viszont be nem vallott jövedelemre, adóhiányra lesznek figyelmesek, adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék kiszabására készülhetünk. Kisebb elmaradás, százezer forintot meg nem haladó tartozás esetén egyébként fizetési kötelezettségünknek pótlékmenetesen, 4 hónap alatt egyenlő részletekben is eleget tehetünk, amennyiben ebbéli szándékunkat jelezzük a C lap alján.

Amellett, hogy az ideális jelölt tanúságot tehet tudásáról, a próbanapon a munkáltató meggyőződhet a jelölt munkatempójáról, hozzáállásáról, kommunikációs készségéről, és arról is, hogy az újonc ténylegesen illik-e a csapatba. Nem mellékes az a szempont sem, hogy így a jelölt is komplexebb képet kaphat a cégről, a munkaviszonyokról és a körülményekről.

Azt azonban kevesen tudják, hogy a próbanap keretében történő foglalkoztatás munkaviszonynak minősül. Az elvégzett munkáért a próbanapot töltő jelöltet ellenérték illeti meg. Bár munkajogilag a próbanap fogalma nem létezik, legálisan kivitelezhető: egyrészt a törvényben szabályozott próbaidő alkalmazásával, vagy alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás keretében, illetve megoldás lehet az egy napra szóló határozott idejű munkajogviszony megkötése is.  

Mindez persze a munkaviszony létesítéséhez kapcsolódó adminisztrációval jár: a jelöltet be kell léptetni, le kell jelenteni, a bért és a járulékokat ki kell fizetni, még ha egy napra is. Még így is megéri azonban elvégezni ezeket az adminisztrációs feladatokat, hiszen ezek elmulasztása esetén a munkáltató feketemunkát végeztet és adócsalást követ el. Továbbá a jelöltben is jó benyomást kelt a jogszerű eljárás: ha nem is ő lesz a munkavállalónk, nem kelti rossz hírét a cégnek, és erre a mai gazdasági helyzetben nagyon vigyázni kell.

Kíváncsi voltam, milyen anyagokat lehet találni az internet a próbanappal kapcsolatosan. Megdöbbenve olvastam nem egy olyan beszámolót, hogy egyes szektorokban akár egy hétre is próbamunkára hívják be az „ideális jelölteket”, majd a hét leteltével elküldik őket, lévén nincsenek megelégedve munkájukkal.  „Természetesen” ellenértéket nem kaptak az elvégzett munkájuk után. Mi ez, ha nem a munkaerő kihasználása, csak azért, mert a cég munkaerőhiányban szenved, mégsem akarnak felvenni új dolgozót. Úgy gondolom, valakiről egy nap alatt, de még egy próbafeladat alatt is ki tud derülni, ténylegesen ő-e a megfelelő ember számunkra, vagy sem!

E helyzetek kezelésére azt tanácsolom, akit próbanapra hívnak be, írjon alá egy 1 napos határozott idejű szerződést. S ha már egy egész hétre be akarják hívni a képességek felmérése végett, akkor pedig alkalmazzák a pontosan erre hivatott próbaidő intézményét.

Így lesz ez többek között a pénzügyi tranzakciós adónál, amelynek alacsony, egy ezrelékes kulcsa rendkívül széles bázisra vetül. Ez egyfelől biztos bevételt ígér az állami büdzsének, másfelől pedig elviselhető terhelés az adózók számára. Senkit ne tévesszen azonban meg az, hogy a tranzakciós adót a pénzügyi közvetítő rendszer szedi be: annak alanya ennek ellenére a végső fogyasztó lesz, akár cégekről, akár magánszemélyekről van szó. Az más kérdés, hogy lesznek kivételek és mentességek: e körbe nemcsak az államkincstár és a Magyar Nemzeti Bank tartozik, hanem az egy pénztulajdonos több számlája közötti átutalások is, vagyis amikor az egyik banknál lévő számlánkról a másik banknál lévő utalunk át összegeket. A korábban ismertetett tervekkel szemben, a mostani adóbejelentések nem tartalmaznak felső korlátot az egyes tranzakciók adóztatása tekintetében, azonban elképzelhető, hogy a további egyeztetések során ez a kérdés ismét napirendre kerül.

Nyilvánvaló, hogy az új távközlési adó is a végső fogyasztókat terheli. Minél többet telefonál valaki, annál több adót fizet, igaz, itt is lesznek könnyítések: magánszemélyeknél havi 700, cégeknél havi 2500 forint lesz a maximális adóteher, az első tíz perc beszélgetés pedig ingyenes lesz. Az viszont továbbra sem világos, hogy a szolgáltató részéről ingyenes kínált beszélgetések adóterhelése hogyan alakul. Az új távközlési szolgáltatási adótól 2013-ban már 60 milliárd forintnyi bevételt remél az állam: ez megegyezik a jelenlegi távközlési adó mértékével.

Amennyiben a költségvetés bevételi (és nem a kiadási) oldalában gondolkodunk, ezeket a lépéseket még mindig a kisebbik rossznak nevezhetjük, hiszen a kormány legalább nem a cégek és magánszemélyek jövedelmét kívánja erőteljesebben megsarcolni. Első ránézésre úgy tűnhet, ez alól kivételt jelent a háromkulcsos társasági adó bevezetése, valójában azonban itt is a már létező különadó újracsomagolásáról van szó. A bejelentés szerint a 10 és 19 százalék mellé járulna a 30 százalékos kulcs, utóbbit azonban csak az energia- és közműcégek fizetnék. Egyelőre nem világos, hogy az úgynevezett Robin Hood-adó mindemellett megmarad-e, vagy ez is az új társaságiadó-kulcs részévé válik. Ha igen, valójában a cégek többsége számára nem jelent majd tehernövekedést a most beharangozott átalakítás. Erről pontosabbat azért nehéz mondani, mert a különadó beolvasztásával megváltozik az adóalap-csökkentő és –növelő tételek, valamint az adókedvezmények rendszere is. Emiatt az egyes vállalatoknak maguknak kell kiszámolniuk, hogy az új társasági adóval valójában jobban vagy rosszabbul járnak-e, mint most, a társasági adó és a különadó kombinációjával.

Hogyan is kell megőrizni?

A jelenleg hatályos szabályok szerint az elektronikus számlát a kiállítása szerinti eredeti formában kell megőrizni, oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.

Ez azt jelenti, hogy az elektronikus úton kibocsátott számlakat nem lehet más formátumban (pl. kinyomtatva) megőrizni. Minden esetben a számla kibocsátáskori formátuma igazolja az adófizetéssel összefüggő kötelezettségek és jogok meglétét. Az elektronikus úton kibocsátott számla megőrzésére kötelezett adóalany kötelessége, hogy gondoskodjon az előírásoknak megfelelő megőrzésről, így az ezek megsértéséből eredő következmények őt terhelik. Ez nem azt jelenti, hogy a megőrzést az adóalanynak minden esetben saját magának kell ellátnia, ezt szolgáltatásként mástól is igénybe veheti.

A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az okirat és az abban foglalt adattartalom

1. sértetlenségét,
2. eredetiségének hitelességét,
3. olvashatóságát.

A megőrzésre kötelezett e kötelezettség lejártáig folyamatosan köteles biztosítani, hogy az elektronikus dokumentumok megőrzésének módja kizárja az utólagos módosítás lehetőségét, valamint védje az elektronikus dokumentumokat a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés és sérülés, illetve a jogosulatlan hozzáférés ellen. A megőrzésre kötelezett köteles biztosítani, hogy az őrzött elektronikus dokumentumok értelmezhetősége (olvashatósága) – a dokumentumok megjelenítését lehetővé tevő szoftver- és hardverkörnyezet biztosításával – a megőrzési kötelezettség időtartama alatt megmaradjon. A megőrzés során annak figyelembevételével kell eljárni, hogy az elektronikus úton kibocsátott számla

1. elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus adat, vagy
2. EDI-rendszer használatával készült elektronikus számla-e.

Ha elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus számlát kell megőrizni, három lehetőségünk van:

1. A megőrzésre kötelezett az előírásoknak megfelelő archiválási szolgáltatót bíz meg a megőrzés ellátásával. Az archiválási szolgáltatók működését az Eat. (az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény) és annak végrehajtási rendeletei részletesen szabályozzák, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rendszeresen ellenőrzi működésük megfelelőségét.
2. Saját maga őrzi a számlakat.
3. A megőrzés ellátásával mást – nem az Eat. szerinti archiválási szolgáltatót – bíz meg. Ez esetben a megőrzésre kötelezett és a szolgáltató szerződésben rendezik, hogy a szolgáltató milyen szolgáltatásokat nyújt és milyen felelősséget vállal a megőrzés megfelelőségéért.

A 2. és 3. esetben a megőrzést végző feladata, hogy ellenőrizze a számlán levő elektronikus aláírás és időbélyegző érvényességét. Ezen túlmenően, ha a megőrzési kötelezettség időtartama hosszabb, mint az elektronikus aláírás elhelyezésétől számított 11 év, a megőrzésre kötelezett

1. gondoskodik az elektronikus aláírás hosszú tavú érvényesítéséhez szükséges információk (az érvényességi lánc) beszerzéséről és megőrzéséről,
2. az Eat. szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt helyeztet el az érvényességi láncon,
3. a 2. pontban meghatározott időbélyegzést megismétli akkor, ha a 2. pont szerint korábban elhelyezett időbélyegző kriptográfiai algoritmusa az Eat. szabályai szerint már nem biztonságos.

Amennyiben több elektronikus úton kibocsátott számlán helyeztek el egy elektronikus aláírást és időbélyegzőt, akkor ezeket a számlákat a megőrzés során együtt kell kezelni. Az elektronikus úton kibocsátott számla archiválását tehát vagy a kibocsátó, vagy az általa megbízott (archiválási) szolgáltató is elláthatja. Archiválási szolgáltatást általában a hitelesítési szolgáltatók látnak el.

Nem könnyű feladat sikerre vinni az állami adóhatóság elleni bírósági keresetet. A statisztikai adatok alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) még mindig magabiztosan áll a bíróság előtt, hisz a közigazgatási perekben hozott ítéletek több mint 70 százaléka az adóhatóság ellen benyújtott keresetek elutasításával fejeződik be. Ha pedig valakinek mégis sikerül a saját ügyét megnyernie, ennek másokra nézve csak ritkán van pozitív kihatása, hiszen a vitatott tényállások nem azonosak.  

Ezért nagyon érdekes, hogy az adószakma nem kezdett semmit azzal a ténnyel, hogy a Legfelsőbb Bíróság tavaly – azonos tényálláson alapuló adóhatósági határozatokat megsemmisítő ítéletek ellen beadott felülvizsgálati eljárásokban – konzekvensen kimondta: az adótartozás megváltozott fogalmának alkalmazásakor, az adóhatóság téves jogértelmezési gyakorlat alapján rótt ki adókülönbözetet társasági adónemben.

Miért van mindennek különös jelentősége? Azért, mert az ítéletekkel közvetlenül nem érintett vállalkozások is hivatkozhatnak az ítéletekben foglalt jogértelmezésre.

Lássuk, hogy mi is az érintett adójogi probléma lényege!

2004. és 2009. között a társasági adóról szóló törvény megengedte, hogy az adózók a társasági adóalapjuk meghatározásakor adóalap-csökkentő jogcímen számolhatják el a megfizetett helyi iparűzési adójukat. A csökkentés kezdetekben az iparűzési adó 50%-a volt, 2006-tól viszont megegyezett annak teljes összegével, amennyiben az adott év utolsó napján a cégnek nem volt az állami, vagy valamely önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása.

Az adótartozás fogalmát az adózás rendjéről szóló törvény 2007 novemberéig nagyon egyszerűen definiálta: az esedékességig meg nem fizetett adó és jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás.

Talán nem túlzó az a feltételezés, hogy sok-sok millió adóforint „bánta” ezt a szabályt, ami ugyan nem túl igazságos, de legalább egyértelműen meghatározta, hogy mikor lehet alkalmazni a csökkentő korrekciós tételt és mikor nem.

A változást egy 2007. november 16-ától hatályba lépett törvénymódosítás hozta. Ennek eredményeként sem lett bonyolultabb az adótartozás fogalma. Csupán annyi történt, hogy bevezették a nettó adótartozás fogalmát. Ezzel megszűnt az a korábban előforduló méltánytalan helyzet, hogy ha egy adózónak december 31-én akár csak ezer forint tartozása állt fenn bármely adószámláján, az adóalap-csökkentő korrekciót akkor sem alkalmazhatta, ha történetesen valamennyi adószámlájának összesített egyenlege túlfizetést mutatott.

A fő kérdés ezek után az lett, hogy az új szabályozást mely bevallási időszakra lehet alkalmazni. Az adóhatóság szemszögéből nézve az ellenőrzések során mindig könnyű menetnek számított, amikor az adózók az adóalap csökkentéssel a törvényi tilalom ellenére akkor is éltek, ha az adóév utolsó napján akár egyetlen egy adószámlán is adótartozásuk állt fenn. Ráadásul a revízió annak sem tulajdonított jelentőséget, hogy az milyen mértékű. A szabály világos volt: ha van adótartozás, nem alkalmazható az adóalap-csökkentő jogcím.

A 2007. november 16-a után jogerősen zárult adóvizsgálatok során is sokan beletörődtek sorsukba, hogy hiába a kedvező jogszabályi változás, annak hatályba lépését megelőző adóévekben a régi szabályok alapján jogos az adóhatósági szigor.

A jogértelmezés körüli bizonytalanságot volt hivatva megszüntetni a 2010 végén megjelent adóhatósági állásfoglalás is (2010/61. Adózási kérdés). Ebben a NAV nyilvánosan is megerősítette: az adóalap- csökkentő jogcím igénybevételének vizsgálatakor csak a hatályba lépést követő időszakban fennálló adótartozásokra lehet alkalmazni a nettó adótartozás fogalmát. Vagyis első ízben csak a 2007-es adóévre engedte az adóhatóság a nettó adótartozás fogalmának alkalmazását, míg a korábbi adóévekre nem, így 2006-ra sem.

A bírósági ítélkezési gyakorlat azonban nem szentesítette az adóhatóság jogértelmezését, és kimondta: a törvénymódosítás hatályba lépése után indult vagy jogerősen befejeződött adóigazgatási eljárásokban a nettó adótartozás fogalmát a hatályba lépést megelőző évekre is alkalmazni kell. Vagyis ha egy adózónak nincs nettó adótartozása, a helyi iparűzési adó ráfordításként elszámolt összegével jogszerűen csökkenti társasági adóalapja meghatározásakor az adózás előtti eredményét. Még akkor is, ha az olyan adóévben áll fenn, amikor a nettó adótartozás fogalma még nem volt hatályban.

Az egymást követő ítéletek után az adóhatóság a 2011 decemberében megjelent, 2011/48. számú adózási kérdéssel visszavonta a korábban kiadott tájékoztatását. A visszavonással egyidejűleg azonban nem jelölte meg annak okát.

Hogy miért nem? Nem tudni! Mindenki döntsön saját vérmérséklete szerint. A magam részéről én úgy vélem, szerencsésebb lett volna, ha az adóhatóság teljes körűen tájékoztatja az adózókat a korábbi anyag visszavonásának indokairól. Így azok a vállalkozások, akiket esetlegesen érinthet a jogszabályváltozással összefüggő jogértelmezés változása, szabadon dönthettek volna arról, hogy akarnak-e utólag az adóalap-csökkentéssel élni vagy sem. Ha pedig erre önellenőrzéssel már azért nincs módjuk, mert az érintett adóévet az adóhatóság ellenőrzéssel jogerősen lezárta, benyújtják-e jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős adóhatósági döntéssel szembeni felügyeleti intézkedés iránti kérelmüket?

Lehet, hogy túl későn születtek meg a legfelsőbb bírósági ítéletek. Így már csak a 2006-os évet lehet „megmenteni”, vagyis felülvizsgálatot kezdeményezni azon eljárásokkal szemben, ahol az adóhatóság annak ellenére nem engedélyezte az adóalap csökkentését, hogy az adózónak nettó tartozása nem volt. Ez annyiból mindenképpen sajnálatos, hogy sokan eleve nem csökkentették az adóalapjukat a téves jogértelmezés miatt, vagy az adóhatóság állapította meg – mint utólag kiderült, tévesen – a csökkentés jogszerűtlenségét. Arról már nem is beszélve. hogy lehet, hogy szép számmal zárultak le olyan ellenőrzések ahol a vállalkozások által nem érvényesített adóalap korrekciót az adóhatóság nem „kifogásolta” meg és nem állapította meg a vállalkozás javára az ebből fakadó adófizetési kötelezettség csökkenést.

Számviteli bizonylatként az elektronikus dokumentum akkor alkalmazható, ha az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerint legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel látták el. A másik megoldás az elektronikus adatcsere-rendszeren (EDI) elektronikus adatként létrehozott és továbbított számla. Az elektronikus számlázás bevezetése nem hatósági engedélyhez kötött, az adózó maga választja meg az alkalmazott számlázási módot.

Óriási előny, hogy a két rendszer (elektronikus és papír alapú számlázás) akár párhuzamosan is használható, vagyis lehetőség van arra, hogy bizonyos partnereinknek elektronikus dokumentumot állítsunk ki, míg másoknak papíralapú számlát. A jogszabály szerint elektronikus számla kibocsátása előtt a számlabefogadó beleegyezése szükséges, kivéve, ha jogszabály írja elő az elektronikus számlázást. A szabályok szerint az EDI-rendszer alkalmazása esetén előzetesen írásban kell megállapodni, míg az elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott számla esetében elég a szóbeli megállapodás (gyakorlati okokból ezt is célszerű írásban is rögzíteni). A számlakibocsátás előtt persze célszerű jelezni a partnerek felé az elektronikus számlára való átállást, hiszen mindkét fél érdeke a gördülékeny váltás.

A kiállított számlák akár egy sorszámtartományon belül is lehetnek papíralapú és elektronikusan kibocsátott bizonylatok, ha ennek feltételei a számlakibocsátónál biztosítottak, azaz a használt program alkalmas mindkét verzió előállítására. Az elektronikus számla felhasználók felé történő továbbítására nincs speciális szabály, így az akár e-mail útján is kézbesíthető.

A számlabefogadói oldalon is fontos előny, hogy a kötelező alaki és tartalmi kellékekkel rendelkező elektronikus számlák könnyen visszakereshetők és ellenőrizhetők, biztosítható a bizonylatok és a számviteli nyilvántartások közötti kapcsolat, miközben tárolásuk is jóval egyszerűbb. Az elektronikus dokumentum kiállítója a könyvelésre vonatkozó információkat az eredeti számlához is csatolhatja, azaz a számviteli törvény által előírt követelmények teljesíthetők az elektronikus könyvelési rendszer alkalmazásával is.

Az e-számla rendszerének bevezetése segíthet a vállalkozásoknak a költségek csökkentésében és az adott cég versenyképesebbé válásában, mivel a bizonylatokat nem kell papír formátumban iktatni és őrizni. Hosszabb távon mindez jelentős adminisztrációcsökkenést eredményez. Továbbá elősegítheti az adózók gazdasági tevékenységének átláthatóbbá tételét, ami javítja az adóellenőrzések hatékonyságát is.

A Széll Kálmán Terv 2.0-ban szintén olvashatunk az e-számlázásról, miszerint az NGM vizsgálja annak lehetőségét, hogy meghatározott körben – akár meghatározott kedvezménnyel (például pénzforgalmi szemléletű áfarendszer választása, kedvezőbb kiutalási határidők, stb.) egybekötve – hogyan tudná ösztönözni, akár bizonyos esetekben kötelezővé tenni az e-számlázás szabályainak alkalmazását. Elképzelhető, hogy a jövőben az e-számlát kiállítók hamarabb visszaigényelhetik áfájukat. Ez hatalmas lökést adna a most még csak gyerekcipőben járó szisztémának.

Az adóhatóság által elfogadott fájlformátumok:

- txt formátum (text fájl);

-  bármilyen más olyan, úgynevezett print fájl formátum, amely nem tartalmaz formázott szöveget, illetve karaktereket, továbbá nem találhatók a fájlban – a soremelésen és az oldalkezdet-jelzésen kívül – utasítások, és a fájl tartalma (a fájlban szereplő szöveg, illetve karakterek) egyértelműen megfeleltethető a kinyomtatott adatoknak (a fájlban szereplő karakterek sorozata, tulajdonsága a papírra törtenő kinyomtatással sem változik);

- csv fájlformátum;

- dbf fájlformátum;

- mdb fájlformátum;

- xls (Excel) fájlformátum;

- xml fájlformátum. 

Ez a meglehetősen negatív megítélés annak fényében még inkább szemet szúr, hogy a termékek és szolgáltatások iránti kereslet alakulását a nehéz gazdasági körülmények ellenére is kevésbé érzékelik akadályozó tényezőnek a cégek, mint a jogszabályi környezetet. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a kereslet miképpen befolyásolja online üzletfejlesztési tevékenységüket, zömében semleges válaszokat adtak a vállalkozások, és a valamilyen értékítéletet mégiscsak tartalmazó válaszok között szerény többségben voltak a kereslet bővüléséről számot adó vélemények.

A jelek szerint a magyarországi cégek jól veszik a világháló előretörése kapcsán a saját szervezetükön belül felmerülő akadályokat is. A felmérésben részt vevő cégvezetők túlnyomó része úgy látja, hogy cégének szervezeti, ügyviteli felkészültsége hathatósan segíti a kitűzött üzleti célok megvalósítását, a válaszadók mintegy harmada pedig kifejezetten pozitívan vélekedett e kérdésről. Még kedvezőbb a cégek technikai felkészültségének megítélése: a válaszadók 42 százaléka nagyon pozitívan nyilatkozott e részterületről.

Összességében szerény derűlátás jellemzi a magyar cégeket akkor is, ha az internetes kereskedelem, az online szolgáltatások fejlődéséről kérdezzük őket. A válaszadók mintegy háromnegyede már egy éven belül kismértékű növekedésre számít e piacon, igaz, ilyen rövid időtávon a felmérésben részt vevők negyede még csupán stagnálással számol. Öt éven belül azonban már a válaszadók fele jelentős előrelépésre számít a magyar cégek online üzleti tevékenységében.

A válaszadók 92 százalékának egyébként van saját honlapja, harmaduk tíz évnél régebben, harmaduk 5-10 éve, fennmaradó egy harmaduk pedig az utóbbi öt évben kezdte el üzletfejlesztési célokra használni a világhálót. Az internetes közösségi oldalak ugyanakkor csupán 40 százalékuk üzletfejlesztési tárházában szerepelnek, és ugyanekkora azon cégek aránya, akik egyelőre nem alkalmazzák ezeket az új eszközöket.

Az online üzletfejlesztés első számú akadálya a friss felmérés tanúsága szerint a még mindig igen alacsony magyarországi internet-penetrációs arány, amelyet csak tetéz az e-kereskedelemmel és online szolgáltatásokkal szembeni bizalmatlanság. E tényezők mellett az online üzleti életben aktív vállalkozások a komolyabb nehézségek között említették az adóterhet és az adminisztrációs költségek mértékét, valamint azt, hogy a szürkegazdaság kiterjedtsége miatt súlyos versenyhátránnyal küzdenek a tisztességesen, legálisan működő cégek.