Munkába járás költségtérítéssel
Munkába járás támogatással: összeszedtük a költségtérítéssel kapcsolatos legfontosabb szabályokat, tudnivalókat.
Közismert tény, hogy a magyar társadalom munkaerő-piaci mobilitása igen alacsony. Nagyon kevesen készek feladni megszokott életüket és lakókörnyezetüket annak érdekében, hogy munkát, vagy egyszerűen csak jobb állást találjanak maguknak. Ebben azonban az uniós csatlakozás, illetve a munkaerő szabad áramlását gátló akadályok lebontása hozott némi változást. Ennek köszönhetően sokan külföldön próbálnak boldogulni, ám a többség – a nem annyira fiatal, kalandvágyó, független, keresett szakmával rendelkező munkavállalók tábora – maradt és maradni is fog. Nemcsak az ország, hanem a város, község határain belül. És ha az élet úgy hozza, inkább választják a sokszor kényelmetlen napi ingázást, mint a költözést.
Feltételek, mértékek
A munkába járás költsége főszabályként a munkavállalót terheli, hiszen alapvető kötelessége, hogy munkavégzés céljából a munkavégzés helyén, munkaképes állapotban megjelenjen. Ez viszont azt jelenti, hogy a munkáltatónak sokat nem kellene törődnie azzal, hogy ennek a kötelezettségének a munkavállaló miként tesz eleget. Mégis, a Munka Törvénykönyve (Mt.) felhatalmazást ad arra, hogy a munkavállalók a munkába járással kapcsolatosan költségtérítésre legyenek jogosultak. A részletszabályokat kormányrendelet rögzíti.
Ezt meghaladóan a hatályos adójogszabályok között több olyan rendelkezés is található, amely azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló munkába járásának költségeihez való hozzájárulás, vagy azok teljes átvállalása kedvezőbb adójogi megítélés alá essen annál, mintha a munkavállaló utazásai költségének fedezetére tekintettel több fizetést kapna.
Az adómentes utazási költségtérítés napi munkába járás és hazautazás esetén illetheti meg a munkavállalót, azaz ha az utazás:
- a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
- a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
A hazautazásnál további korlátot jelent, hogy a havonta adható összeg maximálva van, és minden évben a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter (nemzetgazdasági miniszter) közleményben teszi közzé az adott évre érvényes összeget. 2011-ben a munkába járással kapcsolatos maximálisan adható költségtérítés 31470 forint.
A költségtérítéssel kapcsolatosan érdemes hangsúlyozni, hogy a kormányrendelet szerint a munkavállalónak a felmerült és igazolt költségének legalább 86 százalékát meg kell téríteni. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a munkáltató ne téríthetné meg a teljes költséget, azonban erre nem kötelezhető.
Arra is érdemes odafigyelni, hogy a napi munkába járásnál csak a vasúti másodosztályon, a helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, az elővárosi buszon, a HÉV-en, a menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven történő utazások költségei téríthetők meg. Míg a hazautazásnál az előbbiek mellett a légi közlekedési jármű igénybe vételének a költsége is megtéríthető.
Munkába járás autóval
A kormányrendelet szerint a munkavállaló részére saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő térítésnek megfelelő összeg – azaz a 9 forint/kilométer – akkor jár, ha
- a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
- a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
- ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni. Ebben az esetben a munkáltató a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a kormányrendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.
Arra is érdemes odafigyelni, hogy a napi munkába járásnál csak a vasúti másodosztályon, a helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, az elővárosi buszon, a HÉV-en, a menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven történő utazások költségei téríthetők meg. Míg a hazautazásnál az előbbiek mellett a légi közlekedési jármű igénybe vételének a költsége is megtéríthető.
Nem minősül munkába járásnak, de béren kívüli juttatásként kedvező adózási elbírálás alá esik a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott jövedelem.
Nem költségtérítés, hanem közvetlenül a munkáltatónál fellépő költség, a munkavállalónál adómentes juttatásnak minősülő csoportos személyszállítás, amiről kizárólag csak akkor beszélhetünk, ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján.
A taxi adókockázatot jelent
Sok cégnél bevett kényelmi szolgáltatás, hogy a munkáltatók az estébe/éjszakába nyúló túlmunka esetén megengedik a munkavállalóiknak, hogy taxival menjenek haza, és amennyiben egyszerre több munkavállalójukat érinti a túlmunka, akkor ezt a költséget az adómentesen adható csoportos személyszállítási szolgáltatások között számolják el. Ez azonban magas adókockázattal járó megoldás, hiszen csoportos személyszállítás nem biztosítható személytaxi-szolgáltatás igénybevételével, mert ezen szolgáltatás nem minősül az Szja tv-ben meghatározott különjárati formában, kifizetőtől igénybe vett szolgáltatásnak. Így a magánszemélynél adóköteles jövedelem keletkezik, és a taxi díja a magánszemély összevont adóalapba tartozó jövedelme lesz.
