Kinek a felelőssége a munkavállalók tájékoztatása?
Az emberek többsége nincs tisztában munkavállalói jogaival; szakértőnk írása:
A jogtudomány egyik alaptézise, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a következmények alól. Márpedig manapság kijelenthető, hogy az emberek többsége nincs tisztában a jogaival és kötelezettségeivel. Ez nem is meglepő, hiszen még a jogászok számára is komoly erőfeszítést igényel lépést tartani a jogszabályi változásokkal.
Munkáltatói kötelezettség?
Nem lehet csodálkozni azon, hogy az emberek munkavállalóként sincsenek tisztában jogaikkal, nem tudják megvédeni érdekeiket. Felmerül tehát, hogy nem kellene-e a jogban járatlan embereket megfelelően tájékoztatni legalább azokról a körülményekről, amelyek akár mindennapi megélhetésüket érintik? Van-e, és ha igen, ki az, aki arra kötelezhető, hogy a munkavállalókat a jövedelmi viszonyaik alakulására hatással bíró jogszabályi változásokról tájékoztassa?
Mielőtt máris újabb lyukat kezdenénk felfedezni a magyar jogbiztonság foszladozó szövetén, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely – ha csak általános szabályként is – megfogalmaz tájékoztatási kötelezettséget a munkáltató részére. A munkáltató ugyanis minden olyan tényről, körülményről, illetőleg ennek változásáról tájékoztatni köteles a munkavállalót, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezetet, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős. Sőt ez a kötelezettség a munkáltatót a munkavállalóval szemben a munkaszerződés megkötését megelőző eljárás során is terheli. A kötelezettség részletes tartalmát is megadja a törvény.
De vajon ebbe a kötelezettségbe beletartozik-e, hogy a munkáltató naprakész ismeretekkel lássa el a munkavállalót a személyi jövedelemadó minden változásáról? Vagy éppen, hogy átgondolt tanácsot tudjon adni a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartásával vagy megszüntetésével kapcsolatban?
Ha megnézzük a tájékoztatási kötelezettség terjedelmét a munkaszerződés megkötése előtt, azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag csak a munkavégzés szempontjából jelentős, azzal szorosan összefüggő elemek kerültek rögzítésre a jogszabályban. Az a véleményem ezért, hogy az olyan részletkérdések, amelyek alapján a munkavállaló saját „költségvetését” érintően hozhat jobb vagy rosszabb döntéseket, vagy éppen állampolgári, és nem munkajogi jogait gyakorolja, nem terhelhetőek a munkáltatóra.
Persze ez a tájékozódás lehetőségétől nem fosztja meg a munkavállalókat, de úgy gondolom, hogy a munkáltatónak nem kifejezett kötelezettsége az ilyen jellegű tájékoztatás a munkavállaló felé.
Segíts magadon és a hatóság is megsegít
Bár a munkáltató nem köteles ilyen kérdésekben mellette állni, a munkavállaló mégsem maradt egyedül, éppen ellenkezőleg: számos fórumhoz lehet fordulni olyan kérdésekkel, amelyek túlmutatnak a munkáltatói tájékoztatási kötelezettségén.
Az adózás rendjéről szóló törvény az adóhatóság kifejezett alapelvi szintű kötelezettségévé teszi, hogy adózási kérdésekben az adóalanyokat a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja. Bátran lehet tehát az NAV-tól kérdezni, az köteles lesz válaszolni az adózással kapcsolatos kérdéseinkre.
De nem csak az adóhatósághoz lehet fordulni. Tájékoztatási feladatokat lát el többek között az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és annak területi szervei, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, a Foglalkoztatási Hivatal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár stb.
Az élelmes munkavállaló próbálkozhat emellett a szakszervezetnél is, amelynek esetlegesen tagja. Mindemellett a szakszervezetnek csak joga, de nem kötelezettsége, hogy a munkavállalókat anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa.
És még nem beszéltünk az egyes társadalmi szervezetekről, amelyek adott esetben ugyancsak célul tűzhetnek ilyen jellegű tájékoztatást maguk elé, és alkalmasak lehetnek arra, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtsanak olyan kérdésekben, amelyekről a munkáltató nem köteles alkalmazottait informálni.
Látható tehát, hogy a források száma, ha nem is végtelen, de bőséges. Csak győzzük eldönteni, hogy melyik kérdést hová tegyük fel!
Kinek a felelőssége a munkavállalók tájékoztatása?