Az ügyfél mindig kétszer „csenget”- megéri?
Mind több a „sufnicég” a személyzeti tanácsadás piacán, pedig a tét pénzben és presztízsben kifejezve is óriási.
A karrierépítés után, családépítés kapcsán négy évre kivonultam a személyzeti tanácsadás üzletágából… Már előtte is nagyon erős volt a versenyhelyzet, ami önmagában nem baj, sőt inspiráló. De! Amit most látok/tapasztalok, azt túlzásnak gondolom. Egy-egy munkatárskeresést a cégek ma már kiadnak egyszerre 8-10 fejvadász (?) cégnek is, miközben még az összes álláshirdető portálon is megtalálhatóak ugyanezek a pozíciók, valamint a cég saját honlapján is fent vannak.
Értem/látom én, hogy óriási a nyomás azokon a kiválasztási szakembereken, akik cégen belülről felelősek a felvételekért, de ez az irány akkor is inkább káros, mint hasznos. Nem lenne szabad, hogy egyedül a megbízási díj legyen a mérvadó egy beszállító kiválasztásánál, mert a dilettantizmus a megbízó cégen (is) csattan!
Tekintve, hogy egy kicsit is speciális keresésnél milyen szűk a magyarországi munkaerőpiac, egy magára valamit is adó szakember igenis zokon veszi, ha ugyanazzal az álláslehetőséggel heti 4-5-ször is felkeresik különböző fejvadász cégek, különösen akkor, ha eleve sem érdekli a lehetőség, vagy akár csak maga a váltás gondolata. Márpedig ha eljátszunk ezzel a lehetőséggel, akkor egy ilyen kampány kifejezetten rossz fényt vet a megbízóra, ami brandépítés szempontjából nem igazán előnyös – innentől fogva pedig akkor felesleges milliós összegeket költeni tévé- vagy rádiókampányokra, PR-cégekre…
Azt gondolom, hogy mindkét félnek, a megbízónak és a megbízottnak is az lenne a hosszú távú és jól felfogott érdeke, hogy stratégiai partnerséget alakítsanak ki, hiszen az adott fejvadász cég a megbízót képviseli, és nem mindegy, milyen formában/stílusban. Egyáltalán adottak-e a minőségi interjúztatás körülményei, vagy egy lakásban fogadják a pályázókat, pusztán azért, hogy spóroljanak az irodabérleti költségeken?
A közvetlen környezetemben rengeteg az olyan negatív példa (én magam is tapasztaltam ilyet), amikor egy magát személyzeti tanácsadónak aposztrofáló huszonéves, aki már csak a korából adódóan sem látott/láthatott működő vállalatot belülről, felhív például egy logisztikai szakembert egy tisztán pénzügyi álláslehetőséggel, és amikor – szerencséjére még udvariasan – eligazítják telefonban, hogy nagyon mellélőtt, akkor még vissza is kérdez, hogy „akkor ezek szerint nem érdekli?”. Teszik ezt ráadásul az egyáltalán nem erre való közösségi portálokon, teljesen ismeretlenül.
Egy jól ismert és elismert cég ügyvezetőjét, aki régi jó ismerősöm, behívta interjúra egy újonnan alakult fejvadász cég, és amikor leültek tárgyalni, akkor nevetgélve mondta neki a hölgy, hogy azért kérte a találkozót, mert látta az önéletrajzán, hogy Olaszországban dolgozott, és mivel odavan az olaszokért, megtenné, hogy mesélne róluk? És behívhatná-e a kolléganőjét is, aki szintén Olaszország-rajongó? Kell ezt az esetet kommentálnom?!
Tényleg azt szeretné a megbízó, hogy a kifizetett pénzéért ennyire rossz benyomásokat keltsen a piacon az őt „képviselő” cég? Aki ennyire nem veszi komolyan ezt a szakmát, az hogy akar bárkinek is tanácsot adni, és honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán leüljön vezető üzleti szakemberekkel tárgyalni, és szolgálatába szegődjön egy olyan vállalatnak, amely komoly pénzeket, energiákat és erőfeszítéseket tett az elmúlt több évtizedben azért, hogy felépítse magyarországi brandjét?
A fenti „együttműködés” azt eredményezi, hogy a megbízó jó néhány sikertelen projekt után mégiscsak visszatér a néha drágább, ugyanakkor megbízhatóbb, tapasztaltabb és diszkrétebben eljáró beszállítóhoz – csak közben rengeteg időt veszített, ergó többszörösét fizeti ki az erre a projektre eredetileg szánt összegnek.
Az ügyfél mindig kétszer „csenget”- megéri?
A fejvadászok már nem fejvadászok. Nem figyelik meg a vad szokásait, követik a nyomát észrevétlenül, hogy a megfelelő pillanatban lecsapjanak. Állnak az erdő szélén és géppuskával ritkítják a bozótot, hátha eltalálnak valamit.
Ez gondolom nagyban közrejátszik abban, hogy 3-4-5 körös interview-n kell átesnie minden egyes jelöltnek. Mert a géppuskások bevisznek mindent, amit meglőttek, maguk nem tudnak válogatni, hiányzik a szakértelem és hiányzik az idő. A megbízó pedig nem érzi a különbséget, mert a minőségi vadász zsákmányát is átereszti a 3-4-5 körön. Jó esetben követi, hogy melyik közvetítőnek milyen találati aránya van, meddig jutnak a jelöltek, akiket hoztak, rossz esetben pedig csak egyre kevesebbet hajlandó a közvetítőnek fizetni, mert azt látja, hogy a közvetítők általában nem könnyítik meg a felvételért felelős alkalmazottak munkáját.
Ugyanez igaz az ingatlanközvetítésre is, a biztosítás-, hitel- és befektetés-közvetítésre. Bárki végezheti, mert bárkinek lehet szerencséje. Egy 3-4%-os közvetítői jutalék mellett egész évben nem kell semmit tenni, ha év végén sikerül nyélbe ütni egy 200 milliós kertesház értékesítést.
A mai közvetítők terméke a termék létének ismerete: hol van az ingatlan, hogy hívják a céget. De a tényleges termék a termék tulajdonságainak ismerete. Amint megjelenik egy portál, ahol a minimális tudás mindenki számára könnyen és ellenőrizhetően elérhető, megszűnik a létjogosultsága a géppuskás közvetítőknek. Az kérhet pénzt a szolgáltatásaiért, akinek vannak szolgáltatásai: interview-ztatást, ingatlan-felmérést, általában véve olyan hozzáadott információt termel, melynek megszerzése munkába, szakértelembe kerül.
Egy ideális világban a közvetítő értéket termel, és az értéket adja el.
A fenti példa csak egy. Ugyanerre az analógiára lehetne mondani példákat minden szakterületről. Alapvetően a szakmaiság van felhígulva a sok kis cég miatti piaci verseny következményeként. Persze a természetes kiválasztódás itt is működik és egy idő után kiszórja a dilettánsokat, viszont a keletkezett vákuum új dilettánsokat vonz be, hogy aztán a folyamat kezdődhessen újra. Ezen a metóduson csakis az ügyfél változtathat azzal, hogy nem hiszi el, hogy olcsóbban is kaphat ugyanolyan jót és nem is próbálkozik a gagyi cégeknél.
Sajnos teljesen egyet kell értenem a cikk minden szavával. Magam is személyzeti tanácsadó cégnél dolgozom már több mint 10 éve és látom milyen negatív változások történtek az elmúlt években ebben a szakmában. Amikor csatlakoztam jelenlegi cégemhez a munkám során azt tapasztaltam, hogy az emberek megtiszteltetésnek vették amikor megkerestem őket egy-egy kedvező állásajánlattal. Sok esetben éltek a lehetőséggel és befáradtak interjúra vagy nagyon készségesen ajánlottak maguk helyett valakit. Ma már az az általános tapasztalat, hogy unottan esetleg bosszúsan mesélik el, hogy én vagyok a harmadik “fejvadász” aki az adott pozícióval keresi. Nem ritkán már akkor tudják az Ügyfél nevét amikor kimondom a pozíciót amit igen meglepődve hallok tekintve, hogy a keresés elviekben extra bizalmas.
Azt hiszem számos esetben a megbízó cég hírnevét kérdőjelezik meg a fent említett esetek amelynek súlyos vonzata a “fejvadász” szakma megbecsültségének zuhanása. Pár éve ez még valóban másként zajlott….
Valós tapasztalat az is, hogy a Megbízó visszatér a minőségi szolgáltatáshoz hiszen belátja, hogy hosszú távon nyer az “üzlettel” mivel a minőségi szolgáltatást nyújtó személyzeti tanácsadó cégek ténylegesen a releváns jelölteket szállítják akik közül a befutó röviddel munkába állása után máris profitot termel és nem felesleges költségeket hoz. Végszóként köszönet azoknak az Ügyfeleknek akik mindvégig kitartottak a minőségi szolgáltatás mellett. Ők a nagy nyertesek.