Táppénzszigorítás: csöbörből vödörbe
Táppénzszigorítás: nem azokra sújt le a szigor, akikre valóban kellene – véli szakértőnk.
Az államháztartási törvény értelmében 2011. május 1-jétől újabb szigorítás várható a táppénzelszámolások során. A mostani elképzelés szerint az eddigi napi bruttó 10 400 forint táppénzmaximumot megfelezték, és a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér – jelenleg bruttó 78 ezer forint – kétszeresének harmincad részét nem haladhatja meg. Azaz maximum napi bruttó 5 200 forint táppénzt kaphat a keresőképtelen napi ellátásként.
Ez a rendelkezés a 2011. április 30-a után bekövetkező keresőképtelen napokra vonatkozik. Kedvező változás a munkáltatóknak, hogy veszélyeztetett terhesség esetén a kismamák részére a keresőképtelenség első napjától a táppénz jár és nem a munkáltató által fizetett betegszabadság.
Természetesen a táppénz egyharmad kötelezettsége a munkáltatónak így is megmarad, e kötelezettség alól nem mentesül.
Tíz évvel ezelőtt minden kismama – tisztelet a kivételnek – a terhességének szinte a harmadik hónapjától azonnal elment táppénzre, és kivonta magát a munkaerőpiacról. Manapság ez nem annyira jellemző: ahogy Junkert Andrea kolléganőm is említette Gyesmenedzsment (http://blog.rsmdtm.hu/2011/02/gyesmenedzsment/) című blogbejegyzésésben, a kismamák manapság sokkal előrelátóbban gondolkoznak. Ameddig a lehetőség engedi és bírják, munkát végeznek, és igyekeznek aktívak maradni a munkahelyükön is, hiszen szeretnének majd újra visszaállni munkába, és egyértelmű, hogy a munkáltató e kismamákhoz pozitívabban áll, és szívesen várja őket vissza. Nos igen, persze azért vannak kivételek munkáltató és munkáltató között…
Ami meglepett a fenti hír hallatán, hogy a táppénz csökkentésének indokául a táppénzcsalást hozta fel a kormányzat.
A mai világban, a mai munkaerő-piaci helyzetben melyik az a munkavállaló, aki elmegy táppénzre? Nem egy hír szól arról „vírusidőszakban”, hogy nagyon kevesen vesznek ki táppénzt, ha betegek, annak ellenére, hogy tisztában vannak fertőző betegségükkel, és hogy ez kihatással van környezetükre, munkatársaikra is. Nem is beszélve arról, hogy nem egy olyan munkáltatóról hallottunk, aki szinte azonnal elbocsátja azt a munkavállalóját, aki táppénzt mer kivenni, abban az esetben is, ha ténylegesen otthon fekszik betegen.
Viszont ha elmegy táppénzre, akkor nem a területileg illetékes orvos tartja megalapozottan táppénzen? Azt gondolom, hogy ezzel az új szabályozással most azokat büntetjük, akik tényleg jogosan veszik igénybe a táppénzt. Hiába lennének ugyanis jogosultak magasabb ellátási díjra, nem kaphatják meg, köszönhetően azoknak, az orvos asszisztenciájával jogosulatlanul táppénzen lévő munkavállalóknak, akik szaporítják az állam részére a táppénzes napokat.
A fentieket – már az eddigi rendelkezés vonatkozásában is – súlyosbítja az a körülmény, mely szerint a maximált napi táppénz nem jár együtt a fizetendő járulék hasonló korlátozásával. Ennek eredménye, hogy a határösszeg fölött kereső munkavállalók függetlenül az általuk befizetett egészségbiztosítási járuléktól ugyanazt a táppénzt kapják. Ez így meglehetősen igazságtalannak, és jó eséllyel alkotmányellenesnek bizonyulhat. Nem beszélve arról a kiszolgáltatottságról, amibe egy komolyabb betegség miatti (tartósabb) munkaképtelenség miatt kerülhet például a családját eltartartó, hiteleit törlesztő munkavállaló.
Tisztelt Kinde Úr!
Köszönettel vettük hozzászólását! A kötelezettségeket és szolgáltatásokat igazságos egyensúlyban tartó rendszer tisztán talán valóban csak az alkotók törekvéseiben létezik. Azt megvalósítani a legnehezebb feladatok egyike. Köszönjük, hogy olvassa blogunkat, és megtisztelt minket véleményével!
Üdvözlettel: Pentz Edina