Jövedelem- (nyereség-) minimum: könnyebb elkerülni az ellenőrzést?
Könnyebben elkerülik az ellenőrzést azok a cégek, amelyek a jövedelemminimum után fizetik az adót? Szakértőnk megadja a választ.
A napokban megjelent az új adóhivatal (NAV) 2011. évi irányelve. Az irányelv több szempont szerint meghatározza az ellenőrizendő területeket, az adózók körét és az ellenőrzések típusát. Az adónemvizsgálatoknál továbbra is kiemelten kezelendő lesz az ellenőröknek a jövedelem- (nyereség-) minimumot el nem érő jövedelmet (kváziveszteséget) bevalló társas vállalkozások által kimutatott adóalapok valódiságának ellenőrzése. Vajon ez ösztönöz magasabb adó befizetésére? Azoknak a társasági adóalanyoknak, akik megfizetik a minimumadót, de veszteségesek, vagy nem érik el az elméleti jövedelmezőségi szintet, nem kell aggódniuk az esetleges ellenőrzés miatt?
A 2008. év során 97.529 társasági vállalkozás fizetett jövedelem- (nyereség-) minimum (az adóévi korrigált összes bevétel 2 százaléka az adó alapja) után társasági adót. A 2009. év során ez a szám nőtt, már 110.086 társaságiadó-alany fizette meg az elvárt adót ilyen módon. Amennyiben az adózó nem választja a minimumjövedelmet adóalapként, hanem az általános szabályok szerint állapítja meg adófizetési kötelezettségét, akkor erről nyilatkozatot tesz az adóbevallásában. A nyilatkozat mellé az adózó köteles kitölteni az adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt az adott évre és emellett a korábbi két évre visszamenőleg is. A nyilatkozatot tevők száma 2008-ban 5.836, míg 2009-ben 5.474 volt. Természetesen a válság hatására is több lett a veszteséges cég, de számomra furcsa módon a nyilatkozatot tevő vállalkozások száma csökkent.
A kiegészítő nyomtatvány a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatait feldolgozza, és kockázatelemzést végez, amely alapján az adóellenőrzésre kiválasztja a kockázatosnak ítélt adóalanyokat. A kiválasztás fő szempontja az adóhatóság korábbi tapasztalatai alapján a kockázati tényezők értékeléséből készített elemzés. Az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére azokat az adózókat választja ki, akiknél valószínűsíthető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye esetleg nem megfelelő költségelszámolásnak, vagy a bevételek eltitkolásának a következménye. Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát, megtörténtét, illetve azt, hogy a költségek, ráfordítások ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Amennyiben jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani az adózó a gazdasági események valódiságát és megtörténtét, akkor az adóhatóság az adóalapot és az adót becsléssel állapítja meg.
A kiegészítő nyomtatvány 35 pontból áll, és tipikusan olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek a bevételek és a költségek összevetése során, az esetleges burkolt nyereségelvonást (például a kapcsolt vállalkozásokkal, tulajdonosokkal folyatatott ügyletek, kölcsönök állománya) vagy a tulajdonos, vezetők által elszámolt saját célú juttatásokat (lakásbérlet, telefonköltség, reprezentáció, külföldi utazás) veszik nagyító alá. Mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt. Az adóhatóság által feltett kérdések általában betalálnak abba a körbe, amelyet érdemes ellenőrizni.
Adódik a kérdés, hogy akik az elvárt adó megfizetésére játszanak, jól gondolkodnak-e. Vajon egy nagyobb kalapba kerülnek, ahonnan nehezebben választják ki őket? Véleményem szerint ez csak részben igaz. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy az adóhatóság kockázatelemzési rendszere évről évre fejlődik. A normál bevallásokból is nagyon sok információt lehet kinyerni, a különböző adónemekre vonatkozó adóbevallások információtartalmának összevetése is sok esetben segít kiszűrni a kockázatos adózókat.
