Beszámoló: a valós kép közös érdek

A számviteli szabályok betartása, így a könyvvezetés és az ez alapján készített beszámoló hitelessége, teljessége és valódisága alapvető érdek. Nem véletlen, hogy a számviteli rend megsértése szigorú szankciókkal büntethető. 2009-ben az adóhatóság büntetőfeljelentéseinek tizede indult a számviteli szabályok megsértése miatt.

A jogszabályi előírások értelmében a gazdálkodó szervezeteknek minden olyan eseményről folyamatos nyilvántartást kell vezetniük, amely tevékenységük során előfordul, és kihat vagyoni, pénzügyi vagy jövedelmi helyzetükre. Az év során a nyilvántartást a kettős könyvvitel szabályai szerint kell vezetni, és minden üzleti év végére le kell zárni. A nyilvántartásokba csak a valós gazdasági eseményeken alapuló, alakilag és tartalmilag is hiteles, szabályszerűen kiállított bizonylatokkal lehet mozgásokat rögzíteni, bizonylat nélkül nem. A beszámolóba felvett tételeknek tehát a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak, kívülállók által is ellenőrizhetőnek kell lenniük.

Ami a beszámolót illeti, a számviteli törvény alá tartozó gazdálkodó szervezetek az üzleti év könyveinek zárását követően kötelesek azt elkészíteni. A beszámoló elsődleges célja, hogy a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, valamint működéséről megbízható, valós képet mutasson be. A beszámolót a könyvvezetéssel kell alátámasztani, és magyar nyelven, az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, valamint a foglalkoztatottak létszámától függően meghatározott formában kell elkészíteni.

A beszámoló készítésének alapfeltétele, hogy az azt alátámasztó leltár a törvény szerint elkészüljön, a főkönyvi könyvelés, a főkönyvi kivonat pedig a leltárral egyező összevont adatokat tartalmazzon. A számviteli törvénynek ugyanis az a célja, hogy a beszámoló megbízható információkat szolgáltasson. Nem lehet tehát hiteles az a beszámoló, amely nem valós gazdasági eseményeken alapul, amelynek az alátámasztó leltára nem tartalmaz valós értékeket.

A tétet emeli, hogy a számviteli törvény és a társaságiadó-törvény között szoros tartalmi-fogalmi összefüggés van, emiatt a számviteli szabályok megsértése a legtöbbször az adószabályok megsértésével jár együtt. Az esetek döntő többségében az ellenőrzés ráadásul adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék és a nyilvántartási szabályok megszegése miatt mulasztási bírság kiszabásával végződik.

A két törvény közötti tartalmi-fogalmi összefüggés alapja, hogy az eredmény utáni adózást csak valós beszámoló alapján lehet megtenni. A számviteli szabályok betartásának vizsgálatát az adóhatóság emiatt a bevallások utólagos ellenőrzése során végzi el. A társasági adóra kiterjedő ellenőrzés során az adóalap meghatározása pedig a számviteli beszámoló, az ennek alapját képező könyvvezetés ellenőrzését jelenti.

Az adószabályok súlyosabb megsértése esetében, amennyiben az adóhatóság bűncselekményre utaló körülményt tár fel, büntetőfeljelentést tesz. De bűncselekménynek számít a számviteli rend megsértése is. Így a fiktív számlák, színlelt szerződések, nem valós gazdasági események elszámolása a számviteli rend megsértésének is minősül, amellett, hogy az adócsalás kategóriáját is kimeríti.

Összefoglalva tehát a témát, az a véleményem, hogy a könyvvezetés és az ez alapján készített beszámoló hitelessége, teljessége és valódisága a legfontosabb mérce a gazdasági szereplők és az állam szempontjából egyaránt. Minden túlzás nélkül kijelenthető: a minőségi, valós beszámoló közös érdekünk.