Adóamnesztia – Még hányszor?

„Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?
Jézus azt felelte neki: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer.”

Az elmúlt évek ki tudja már hányadik adóamnesztiája kapcsán adott a kérdés, hogy miért is ez az újabb „megbocsátás”? Még számba venni is nehéz, hogy mit lehetett az elmúlt években és persze hányszor megúszni. Talán már nem is emlékszünk a színlelt szerződésekhez kapcsolódó évenkénti meghosszabbításra, amivel rendre lezárult a tavaszi ülésszak. Frissebb az élmény a házipénztárak kitakarítása kapcsán, de amit talán még biztos nem felejtettünk el -  hiszen egyes rendelkezéseinek hatálya csak most fog lejárni – az ún. offshore jövedelmek hazahozatala. Nem kívánom részleteiben elemezgetni ez utóbbi csomag metamorfózisait, hisz az a kereteken túlmutatna. Talán érdekesebb elgondolkozni azon, hogy mi lehet egy sikeres adóamnesztia kulcsa. Véleményem szerint három körülmény szerencsés egybeesésére van szükség:

1. Egyértelmű és szigorú szabályozás, mely szankcionálja az adóparadicsomokba történő pénz kimenekítést, illetve az ott tartott pénzek hazahozatalát
2. Világos és csapdákat nem rejtő rendelkezések, mely alapján az érintettek mentesülnek mindenféle büntetőjogi következmény alól
3. Vonzó hazai adókörnyezet, mely alapján az elérhető nyereség messze nincs arányban a nyugodt álom jótékony hatásával

A legutóbbi amnesztia hozadéka mindössze 3,5 milliárd forint adóbevétel volt. Igaz a fenti három feltétel közül a legjobb indulattal is csak másfél teljesült (szigorodó adószabályok és egy féloldalas büntetőjogi mentesülés). Mi várható most? A terveket nézve vannak pozitív jelek: az amnesztiával élők kockázata gyakorlatilag megszűnik.. Mindenképpen ösztönzőként hatnak az új belföldi adószabályok – 10 százalékos társasági adó, 16 százalékos osztalékadó -, igaz az osztalék után fizetendő százalékos EHO eltörlése, vagy az osztalék utáni személyi jövedelemadó további mérséklése még vonzóbbá tehetné a jövedelmek itthon tartását és adózását. Mindazonáltal ne feledkezzünk el arról se, hogy ezidáig elmaradt az első pontban említett offshore irányba és irányból történő pénzmozgások még erőteljesebb adóztatása, mintegy megnehezítve és megdrágítva e struktúrák alkalmazását. Ezek alapján várható e jelentősebb bevétel az intézkedésből? Én nem számítok rá! Hogy miért? Az elmúlt években talán már túlzottan hozzászokhattunk ahhoz, hogy amnesztia amnesztiát követ. Ha valaki azzal a nyugalommal élhet, hogy előbb vagy utóbb úgyis lesz rá módja az egyiket kihasználni, akkor miért is sietné azt el. És itt jutunk el oda, hogy egy sikeres amnesztia nem képzelhető el anélkül, hogy ne tennék egyértelművé, mind a kommunikáció, mind akár a jogalkotás szintjén, hogy az elkövetkező években nem lesz többé lehetőség a korábbi „botlások” büntetés nélküli megúszására.

„Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: Asszony hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged? Az így felelt: Senki, Uram! Jézus ekkor azt mondta neki: Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!”