Miért kell katasztrófa a változáshoz?

A bizalmat könnyű elveszíteni, de visszaszerezni sokkal nehezebb. Az elmúlt két hét katasztrofális történéseinek kommunikációja, amelyet sok szempontból lehet górcső alá venni, bizonyította ezt a klisének nevezhető tényt. Ugyanakkor annyi bizonyos, hogy a magánvállalatok számára fontos intő jelet adtak a történések és felhívták a figyelmet arra, hogy az üzleti bizalom megtartásához minden olyan érdekre érzékenynek kell lenni, amelyet a vállalkozás tevékenysége érinthet.

(Egy) katasztrófa a vállalati társadalmi felelősség tükrében

A dunántúli ipari-környezeti katasztrófa kapcsán belpolitikai, külpolitikai, környezetvédelmi, jogi és média szempontból egyaránt fontos következtetéseket lehet levonni. Ugyanakkor más vállalkozások számára a tragédia egyik kulcsmomentuma mégis az kell, hogy legyen, hogy egy magántulajdonú társaság, amely egy adott iparág egyébként világszinten is jelentős tagja, vállal vagy nem vállal-e felelősséget azért a közösségért, amelyet tevékenysége közvetlenül érint.

A vállalati társadalmi felelősségvállalás („corporate social responsibility” – „CSR”) kérdésköre nem új keletű, tudományos értelemben valójában már több generációjáról is beszélhetünk. Sőt! A fenntartható fejlődés ernyője alá tartozó, így értelemszerűen a környezetvédelemre és környezettudatosságra épülő fogalom egyes nagyvállalatok körében manapság már-már divatossá is vált. Ugyanakkor ahelyett, hogy definiálni akarnánk magát a fogalmat, érdemesebb inkább annak lényegét kiemelni. A vállalti társadalmi felelősségvállalás értelmében egy profitorientált szervezetnek nem csupán a nyereség maximalizálásra kell törekednie, hanem az üzleti etikát, a környezettel való törődést, az emberi jogok biztosítását a mindennapi és stratégiai döntéshozatalaiba is be kell emelnie, hiszen  ezáltal kerülhet aktív kapcsolatba azokkal, akiknek az életére a tevékenysége befolyással lehet.

A vállalati társadalmi felelősség persze a jogszabályok ismeretével és azok betartásával kezdődik. Ugyanakkor ennél többet is jelent- egy társadalmi felelősséget vállaló vállalatvezetés a megszokott üzleti politika mellett önkéntesen többlet hozzájárulást is vállal. Ráadásul gyakorlati példák mutatják, hogy az ilyen gondolkodásmód komolyan vétele akár üzleti eredményt is hozhat. Ennek ellenére a vállalati társadalmi felelősség, ha van is, jellemzően még mindig kimerül hangzatos jótékonykodásban, és a marketing célt is támogató aktivitásban.

Szükséges lenne a jogszabályi keretek, elvek megalkotása

Értelemszerű, hogy ha egy vállalkozás már a jogszabályi rendelkezéseket sem tartja be, törvényi szankciókat kell alkalmazni.  A jogszabályoknak ugyanakkor arra is alkalmasnak kell lenniük, hogy egy cég társadalmi felelősségvállalásának játékterét is meghatározzák, és lehetőleg ösztönözzék is azt. Jó példa erre Magyarországon a színházak és filmek adókedvezménnyel történő támogatásának rendszere, amely sokszorosan megnövelte  a kultúra ezen területeinek támogatása iránti érdeklődést és bizonyosan hatással lesz a fejlődésükre is.

Mindemellett tény, hogy a vállalati társadalmi felelősség kérdéskörének kötelező érvényű részletes szabályozásra nincs mód. Ennek oka egyrészt az önkéntesség, mint feltétel, amely nehezen összeegyeztethető jogszabályi kötelezettséggel. Másrészről, a vállalatok már csupán objektív körülményeiktől (méretüktől, iparáguktól, földrajzi elhelyezkedésüktől) függően is olyan különbözőek, hogy társadalmi kapcsolataikra egységes szabályt alkotni lehetetlen.

Ugyanakkor iránymutatásokat adni és elfogadni mindenképpen szükséges. Ennek egyik alappillére lehet az Európai Unió 2001-es Zöld Könyve a vállalati társadalmi felelősség európai keretének elősegítésére, amely részletesen tartalmazza az ilyen jellegű felelősség dimenzióit. Magyarországon a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról szóló országgyűlési határozat rendelkezik arról, hogy befolyásolni kell az üzleti szféra társadalmi felelősségvállalását, azonban gyakorlati hatása ennek egyelőre nem mérhető.

Hogyan tovább, magyarországi vállalatok?

Akár lesz a jogalkotó által megalkotott követendő minta a vállalati társadalmi felelősség rendszerére, akár nem, a „régi vágású” üzletpolitika bizonyosan súlyos sebet kapott a kolontári-devecseri események által. Nem csak a katasztrófa negatív hősének tekintett vállalattal kapcsolatos bizalmi szint zuhant ugyanis a mélybe, hanem általában az ipari vállalatokkal kapcsolatos bizalom rendült meg.

Az üzleti partnerek, a média és az emberek is érzékenyebbé kell, hogy váljanak arra, hogy a körülöttük működő cégek betartják-e az üzleti etikát, transzparensek-e, figyelmet fordítanak-e a fenntartható fejlődésre vagy általában a körülöttük élőkre. Ezért az a vállalat, amely hosszú jövőt tervez, célszerű, ha már most feltérképezi társadalmi kapcsolatait és megfogalmazza azokat a teljesíthető célokat, amelyeket a vállalati társadalmi felelősség körében el kíván érni. Ha komolyan veszi, meghozza gyümölcsét.