Végkielégítési kérdések közt vergődve – Most akkor hol a határ?
Visszaszámolás indul! A 98 százalékos különadót VISSZAMENŐLEG is fizetni kell, a határidő október 31. Kérdéseink azért lennének. De kinek nem?
Az elmúlt hónapok egyik legvitatottabb és legkérdésesebb törvénye, amely a magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról rendelkezik, október 1-jén lép hatályba. A 2010. évi XC. jogszabály szerint a közszférában foglalkoztatott munkavállalóknak 2 millió forint feletti végkielégítés esetén 98 százalékos különadó kötelezettsége keletkezik.
Mivel a törvény visszamenőleges hatállyal, 2010. január 1-jétől érvényes, így annak a munkavállalónak is kell különadót fizetnie, akinek munkaviszonya januárban szűnt meg. Október 31.-ig kell a kasszához járulni, és a szabályozás értelmében annak is fizetnie kell, aki januárban vette át a pechjére 2 millió forintnál magasabb összeget.
Foghatjuk a fejünket
A szabályozás számos kérdést vet fel bennem – és biztos nem én vagyok az egyetlen, akit hasonló dilemmák gyötörnek.
Egyrészt értem, hogy a jogalkotó elképzelése a gazdaságosság és a takarékosság jegyében gátat kívánt szabni az indokolatlanul magas kifizetéseknek, de ha az érintettek körét szemlélem, erős hiányérzetem támad. Miért pont a közalkalmazottak? És miért csak ők? Mert igaz, hogy, ha a BKV végkielégítések összegét nézzük, akkor kicsit túlzóak lettek a kifizetések, de ugyanúgy ne feledjük, hogy a tanár és az önkormányzati dolgozó is a közszférához tartozik, őket vajon mennyire igazságos megsarcolni?
Hogy pontosan értsük az arányokat, nézzük a Dr. Viszló László által, a Gazdasági Rádió weboldalán ismertetett példát. „Egy 30 éve a pályán dolgozó, 58 éves pedagógus leépítésre kerül. Az átlagkeresete pótlékkal, túlóra díjjal együtt bruttó 300.000 Ft. Mivel a 62. életévét megelőző 5 éven belül mentették fel, és pályája során végig csak egy munkahelyen dolgozott, a végkielégítésének mértéke 8+4 havi átlagkereset, továbbá megilleti még 60 nap + 6 havi felmentési idő, aminek teljes időtartamára mentesítik a munkavégzés alól. Az új szabályozás értelmében az eredeti bruttó 6.000.000. forintos végkielégítésből végül csak 2.668.000. forint marad – tehát a példában szereplő pedagógus végkielégítése több mint 50 százalékát veszti el.” És mindezt a „jó erkölcs szellemében”. A pedagógusok szakszervezete természetesen tiltakozott a törvény hatályba lépése ellen – nem sok sikerrel.
A másik érdekes pont az időtényező. Igaz, hogy a törvény október 1-jével lép életbe, csakhogy – 2010. január 1-jéig – visszamenőleges hatállyal! Tehát, igazából mindegy, hogy egy közszférában dolgozó alkalmazott 2010. október 2.-án, vagy 2010. január 10.-én kap/kapott 2 millió forint feletti végkielégítést, a plafon feletti összeg után mindkettőjüknek különadót kell fizetni. Így nincs más, mint utazni, vissza az időben, és fizetni, amit kell!
Mi, bérszámfejtők pedig foghatjuk a fejünket, hiszen a munkáltatók esetében indulnak, indulhatnak az önellenőrzések a korábbi hónapok kifizetéseire vonatkozóan – ami már eddig sem volt zökkenőmentes a bérszámfejtési területén.
Tisztelt Edina!
Én 8 éve dolgozok egy cégnél, közben született egy gyermekem is és 2011 ben visszamentem. Most gyes mellett dolgozok 6 órában, de szeretnék eljönni, mert már nem is abban a pozícióba kerültem vissza mint amikor eljöttem. ilyenkor ha én mondok fel akkor nem jár végkielégítés számomra?
Köszönöm válaszát.
Kriszta
Kedves Kriszta!
Amennyiben Ön mond fel munkahelyén, Önnek nem jár végkielégítés (álláskeresési járadék sem)!
Köszönettel:
Pentz Edina
Tisztelt Pentz Edina!
Alapítványi iskolában felmondtak nekem 9 évi munkaviszony után – utóbbi két évben csak fél állásom volt. 25 év “zárt” munkaviszonyom van, összesen pedig több mint 37 éves munkaviszony. Magam kisvártatva 58 éves leszek.
A munkáltató “rendes felmondása” szerint:
“a Munka Törvénykönyvének 95 § (4) bekezdése b) pontja alapján kéthavi, átlagkeresetének megfelelő végkielégítés illet meg.”
Kérdésem, hogy az eljárás – főként a végkielégítés összege – mennyire jogszerű.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Lakos Gábor (tanár)
Tisztelt Uram,
Hivatkozva feltett kérdésre a következőkről tájékoztatnám:
A munkáltató részéről történő rendes felmondás során a munkáltatónál eltöltött munkaviszony alapján Önnek a Munkatörvénykönyve alapján 50 nap felmondási idő és az Mt. 95.§ (4) b., bekezdése alapján két havi végkielégítés illeti meg. A munkáltató rendes felmondással és a felmondás indoklásával jogszerűen felmondhat a munkavállalójának. Mindenképpen ilyen esetben a munkáltatónak a munkavállaló részére végkielégítést kell fizetnie. Az Önnek megítélt végkielégítés mértéke megfelelőnek tűnik, viszont javaslom az Munkatörvénykönyve 95.§ paragrafusának további részeit megvizsgálni, mivel pontos adat az Ön születési idejéről nincs.
Ki szeretném emelem, hogy a leírtakat ne tekintse konkrét ügyre vonatkozó tanácsadásnak, különös tekintettel arra, hogy az Ön esetét minden részletében nem ismerem.
Üdvözlettel:
Pentz Edina
A Mt. 95.§ (5) bekezdése értelmében a végkielégítésnek a (4) bekezdésben meghatározott mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az (1) bekezdésben meghatározott módon
a) az öregségi nyugdíjra [87/A. § (1) bekezdés a) pont], továbbá
b) a korkedvezményes öregségi nyugdíjra
való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a munkavállalót, ha az a) vagy a b) pontban foglaltak alapján korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.