Adómentes jövedelmet keresnék. Háztartási munka előnyben.
Fehéredik a gazdaság, legális a háztartási munka. Az adómentes jövedelem csábítónak tűnhet, de a kiváltságokért cserébe hosszú távon fizetünk. Se nyugdíj, se táppénz – és még mi nem?
2010. augusztus 15. napjától a háztartási munkát végzők (takarítónők, magántanárok, kertészek) jövedelme legalizálásra került, tehát immár adórendszeren kívüli keresetnek minősül. Bár a kijelentés elsőre igen vonzónak tűnhet, a valóság ennél egy picit mégis árnyaltabb. Egyfelől egyértelműen pozitívum, hogy azok, akik évek óta háztartási munka végzéséből élnek, végre legálisan dolgozhatnak, sőt adózniuk sem kell a bevételük után. Ez az előny súlyos forintokban mérhető. Másfelől a jobb feltételekért cserébe teljesen magukra maradnak, hiszen ez a kereseti forma semmilyen biztosítást és hátteret nem jelent. Ettől függetlenül a pénz szava hangosabb. És ha megnézzük a számokat elég könnyen megértjük miért. Mennyit is keres egy háztartási alkalmazott, mondjuk egy takarítónő? Ha óránként elkér 1.000-1.500 forint közötti órabért, nyolc órával számolva megkereshet 8.000 – 12.000 forintot naponta. Ez átlagosan havi minimum 176.000 forint és akkor még csak alapdíjazással számoltunk, vannak kerületek, ahol a példában szereplő óradíj többszörösét kérik el.
Hiába tagadni, ez az összeg elég rendes bevétel és, ha ezt havonta adómentesen meg lehet keresni, akkor talán érdemes felcsapni háztartási alkalmazottnak. Persze tudom, hogy ezért a pénzért is dolgozni kell és nem könnyű a takarítónők élete sem – a számok azonban mégis kecsegtetőek. De mégis honnan jött ide az adómentesség ötlete? Hiszen a cél mindig is az volt, hogy minden állampolgárt vonjunk be a közös teherviselésbe és mindenki adózzon a megkeresett jövedelme után, biztosítsa a jövőjét, nyugdíját, betegségének fedezetét. Aztán most hopp, egyszer csak 2010. augusztus 15.-től egy aktív munkát végző, jövedelmet szerző csoportot mentesítünk a közös teherviselés alól, hivatalosan is adómentessé tesszük jövedelmüket és nem kérünk érte cserébe semmit!? Igaz nem is adunk – de azért rákérdezünk az adóazonosító jelére, foglalkoztatójára és hogy mikor, hol és kinél végez munkát.
Ennek így mi az értelme? Ráadásul, ha már csak az említett példánál maradunk, takarítónők nem csak magánházaknál dolgozhatnak; közintézményekben, cégeknél ugyanúgy szükség van rájuk. A bérezésekben azonban jelentős különbségek mutatkoznak. Képzeljük csak el, két ajtón megy be a takarítónő az egyik egy magánlakásé, a másik pedig egy közintézményé. Míg az egyikben ugyanazért a munkáért naponta 8.000 forintot is kézhez kaphat, a másikban örül, ha megkeres 3.000 forintot hála a járulékoknak. Hiszen még egyszer: nem a takarításért kapott pénz adómentes, hanem a ház körül végzett munka!
Ugyanakkor az is tény, hogy bár a közintézmény takarítója 5.000 forinttal kevesebbet keres, a nyugdíjra már nem lesz gondja. Az persze kérdés, hogy ez mennyit ér majd.
