Az örökség 30 százaléka a tét

A 29 pont egyik legnagyobb figyelemmel kísért rendelkezése az öröklési és ajándékozási illeték eltörléséről szól az egyenesági rokonok esetén. Előterjesztésre került a vonatkozó törvényjavaslat is, amelynek legkényesebb eleme, hogy az illetékmentesség a házastárs és a testvér által megszerzett ajándékra és örökségre nem vonatkozik, hiszen ők nem minősülnek az örökhagyó egyenesági rokonainak. Ha a törvényjavaslatot összevetjük a Ptk. öröklési szabályaival, felfedezhetünk némi következetlenséget, ami nem csak méltánytalan eredményre vezet, de kiskapukat is nyithat az illetékfizetés elkerülésére. Ha ugyanis minden változatlan marad, akkor az illetékfizetési kötelesség tulajdonképpen már nem szabályozás, hanem jól megválasztott végrendelkezés, majd ajándékozás kombinációjának kérdése lehet.

Visszás viszonyok: házastársak és testvérek hátrányban

Ha az örökhagyónak nincs végrendelete, úgy a Ptk. törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezései lesznek irányadóak. Eszerint elsősorban az örökhagyó leszármazói (gyermekei, majd unokái stb.) örökölnek – ami illetékmentes lenne a javaslat szerint. Leszármazók hiányában azonban a törvény erejénél fogva a házastárs következik az öröklés sorrendjében, azaz az öröklés joga a házastársat sorrendben a szülők és egyéb felmenők elé helyezi. Ezt az elvet ugyanakkor már nem követi az illetékmentességre vonatkozó javaslat, hiszen a házastárs öröklése továbbra is illetékköteles, az illeték mértéke pedig elérheti a 21%-ot is. A törvényes öröklés rendjében leszármazók és házastárs hiányában a szülők következnek– az ő öröklésük azonban ismét illetékmentes. Ha nincsenek szülők, akkor azok leszármazói (az örökhagyó testvérei) örökölhetnek, ami ismét nem egyenesági rokoni kapcsolat, tehát illetékköteles, és az illeték mértéke a hagyaték értékétől függően 30% is lehet. A törvényes öröklés rendje szerint, ha az örökhagyónak szülője, illetve szüleitől származó oldalági rokona sincs, úgy nagyszülői örökölnek, ami ismét illetékmentes.

Az illetékkötelezettséget értelemszerűen nem befolyásolja, ha az örökös végrendeletben maga osztja föl a vagyonát rokonai között. A leszármazóinak, felmenőinek juttatott vagyon ez esetben is illetékmentes, míg a házastársnak, testvérnek továbbra is illetékfizetési kötelezettsége keletkezhet az örökrész után.

Kombinációk kérdése

A javasolt szabályozás – az említett okok miatt – esetenként visszás eredményre is vezethet. Amennyiben például leszármazó és házastárs híján az örökhagyó szülője örököl a törvényes rend szerint, majd ezt a vagyont az eredeti örökhagyó testvérére örökíti – vagy annak elajándékozza – úgy nem lesz illetékfizetési kötelezettség. Amennyiben ugyanaz a testvér a szülő korábbi halála miatt közvetlenül szerzi meg az örökséget, úgy akár 30%-os illetékkötelezettséggel kell számolnia.

A tervezet által nyitott kiskapuk alapján az illetékfizetést akár ki is lehet játszani. Például az örökhagyó a vagyonát eleve a leszármazóira hagyja, majd azok ajándékozás útján juttatnak vagyonrészt az örökhagyó házastársának. Az öröklés a házastársnál illetékköteles volna, a gyermekektől származó ajándékozás viszont nem lesz az a javaslat szerint. És ezek csak kiragadott lehetőségek, a további ötleteknek és trükköknek csak a képzelet és a szükség szabhat határt.

Éppen ezért talán érdemes lenne még egyszer átgondolni, hogy az öröklés kapcsán az illetékmentesség kire is vonatkozzon valójában. Ha a körbe az egyenesági rokonság mellett a legszűkebb családi körbe tartozó testvér és házastárs is beleszámítana, akkor nem csak egy igazságosabb szabályozást lehetne megalkotni, de visszaélésekre is kevesebb alkalom adódna.