HIPA – Egy lépés előre vagy egy lépés hátra?

A keddi miniszterelnöki beszéd adószabályokat érintő bejelentéseit, egyetértésben a vállalkozói szféra szereplőinek többségével üdvözlendőnek tartjuk. Gondolhatunk itt az egyes adóterhek csökkentésére, vagy az adóadminisztráció elburjánzásának visszanyesegetésére. A szándék világosan megmutatkozik: a kis, de még inkább a középvállalkozások adóterheinek csökkentése, a közteherviselés kiterjesztése a legkisebb (bevallott?) jövedelmű rétegekre, továbbá az adóadminisztráció csökkentése 10 eddig még meg nem nevezett kisadó megszüntetésével.

A megfogalmazott világos üzenetekkel egyidejűleg, kedden beterjesztésre került egy képviselői önálló indítvány, ami a fenti iránnyal szembe menni látszik. Az indítvány a helyi iparűzési adóhoz kapcsolódó adózási feladatokat visszahelyezné az önkormányzatokhoz. A benyújtott indoklás szerint az önkormányzati autonómia biztosítéka a szükséges gazdasági feltételek biztosítása, melynek fő letéteményese a saját bevétel. A képviselők a bevétel biztosítékaként a saját önkormányzati hatáskört, illetve az önkormányzatoknál maradó ellenőrzési jogokat, ezen belül is főleg az önkormányzati adóhatóság közvetlen érdekeltségét az ellenőrzések hatékonyságának fokozásában nevezik meg.

Nehéz lenne a fenti érveket a maguk immanens világában cáfolni. Azonban kissé távolabbról megközelítve a kérdéskört, érdemes más szempontokat is megfontolni. Belátható, hogy a hatályos szabályozás alapján megszervezett központi adminisztráció költségei lényeges alacsonyabbak lesznek, mint a korábbiakban az önkormányzatok szintjén, vagy a most javasolt verzióban. Gondolhatunk itt a személyi költségekre, hiszen kevesebb munkatárs szükséges egy központosított rendszer üzemeltetéséhez, mint ha minden önkormányzat egy önálló adókért felelős személyt, csoportot, vagy főosztályt tart fenn. Nem szabad elfeledkezni a nyilvántartó szoftverek költségeiről sem. Egy központosított szoftverfejlesztés, amely lényegében már megvalósult, kevesebb kiadást jelent, mint ha ugyanerre 3200 önkormányzat egyenként válik kötelezetté.

A központi beszedés és bevallás kapcsán adózói oldalról korábban még kevesebb ellenvetés érkezett. Miért is? Egyszerűbb egy társaság számára a már megismert és jól bejáratott, állami adóhatóság által kifejlesztett nyomtatvány-kitöltő rendszerrel dolgozni, mintsem egy, vagy több telephely esetén több nyomtatvány-kitöltő programmal bíbelődni az amúgy is túlterhelt december 20-i és május 31-i határidő közeledtével. Ha nincs szoftver marad az idegölő, ellenőrző funkció nélküli, papír alapú nyomtatványkitöltés. Belátható, hogy a társaságok adminisztrációs terheinek csökkentése ellen hatna e beterjesztés. Érzékeltetendő az önkormányzati adóadminisztráció hullámzó színvonalát, az elmúlt hónapban hosszú, kezdetben elemző, majd egyre kétségbe esettebb pillantások és fejtörések után sem tudtam megfejteni egy önkormányzati adófolyószámla egyenlegét.

Az adóellenőrzések hatékonyságát és a megállapítás-tétel érdekeltségének meglétét firtató indokláshoz – melyet nehéz vitatni – annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy tapasztalataink szerint egy átfogó minden adónemre kiterjedő adóellenőrzés során sok olyan típusú megállapítás születhetne – növelve az önkormányzati bevételeket – melyek egy rutinjellegű iparűzési adó ellenőrzés során nem szoktak felmerülni.

Zárásként mindenképen érdemes kiemelni, hogy a módosítással kikerülne a törvényből az a szerencsétlen rendelkezés, mely az önkormányzatok számára jelentős kockázatot jelentett volna. A 2010. január 1.-jét megelőző adómegállapítási időszakokhoz kapcsolódóan az adó megállapításához való jog 2011. december 31.-én elévült volna, lehetőséget teremtve arra, hogy egy 2011 decemberében benyújtott önellenőrzés és kiutalási kérelem benyújtása után az önkormányzati adóhatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül kényszerült volna a különbözet megfizetésére.