EVA – Kiszorulhat a meg nem szüntetett adó?

Az új kormány múlt kedden bejelentett 29 pontjából az első kettő (és egyben a két legemblematikusabb) a félmillárd forintos nyereségig alkalmazható 10%-os társasági adókulcs és az egykulcsos, 16%-os személyi jövedelemadó bevezetéséről szól. Ugyanakkor az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) a feszült várakozás ellenére sem szerepelt a kormány akciótervében és így az EVA változatlanul hagyása lett a „ki nem hirdetett 30. üzenet”. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a nyilvánosságra hozott célok nem értékelhetőek érdemben a részletszabályok megismerése előtt, egyszerű belátni, hogy az EVA fennmaradásáról korai még komolyan elgondolkodni.Mégis, vállaljuk fel, hogy az eredményt nem érdemes majd kőbe vésni, de nézzük meg: a társasági (Tao) és a személyi jövedelemadó (szja) csökkenésével nem válik-e drága, értelmetlen alternatívává az EVA.

Megvizsgáltuk, hogyan alakul egy egyetlen biztosítottat foglalkoztató betéti társaságból felvehető adózott jövedelem a havi bevételek függvényében, ha a társaság EVA alany, illetve ha nem az. A célunk az volt, hogy összehasonlítsuk a jelenlegi, illetve a kormány akcióterve alapján körvonalazódó keretek közötti állapotokat.

Azért, hogy a modell életszerű is legyen, illetve érthető is maradjon, két lépésben számoltuk végig az alternatívákat. Először egy költségek nélküli, majd ezt követően egy költségeket (a nettó árbevétel 10, 33 és 50 százalékát kitevő költségeket) is tartalmazó modellben néztük meg, vajon a társasági adó és a személyi jövedelemadó kulcsainak csökkentése mellett is megéri-e az EVA választása. A „költséges” változatban évi 100.000 forint (banki, illetve könyvelési költségek) kivételével az iparűzési adót csökkentő költségeket feltételeztünk: anyagköltséget, eladott áruk beszerzési értékét vagy közvetített szolgáltatások beszerzési értékét.

A betéti társaságból felvehető jövedelmek kiszámításánál abból indultunk ki, hogy a foglalkoztatott a tevékenységre jellemző keresettel megegyező díjazásban részesül – havi bruttó 300.000 forintos jövedelemmel számoltunk. Azonban a modellszámítás során megvizsgáltunk további „szélsőséges” eseteket is:

1. az EVA hatálya alatti működő társaság alkalmazottjának bérét a minimálbér szintjén is megvizsgáltuk (az EVA-s társaságoknál ugyanis nem kötelező kritérium a tevékenységre jellemző kereset alapján történő jövedelemadó- és járulékmegállapítás);
2. a jövőbeli állapotnál – részben reagálva a szakértők által is jelzett bizonytalanságra – külön megnéztük, hogy hogyan alakul az adózott jövedelem, ha az egykulcsos, 16%-os szja az osztalékjövedelmekre is vonatkozik;
3. a Tao hatálya alatti társaságok 0%-os osztalékadókulcsa mellett is kiszámoltuk az adózott jövedelmet, mely akár az offshore struktúrák alternatívája is lehet.

Az eredmények azt mutatják, hogy 33%-os, nettó árbevétel-arányos költségszint alatt a minimálbéres biztosítottat foglalkoztató EVA-s társaság biztosítja a legmagasabb adózott jövedelmet. E fölött a költségszint fölött a Tao keretei közötti, de osztalékadó-mentes alternatíva az optimális megoldás.

Az EVA előnyei akkor is az előbbi, 33%-os költségszintig érzékelhetőek, ha az eredmények értékelésekor figyelmen kívül hagyjuk a fenti két lehetőséget és csak a bruttó 300 ezer forintos bérrel, illetve a legjobb esetben is csak 16%-os osztalékadó-kulccsal számolunk:

1. A költségek nélküli, első modellben az EVA választása továbbra is jelentős előnyt jelent: még 16%-os osztalékadó mellett is 5,5 százalékponttal több jövedelmet biztosít, mint a Tao hatálya alatti alternatívája.
2. A második modellben szintén a nettó árbevétel 33%-át kitevő költségszint mellett „találkozik” az EVA-s, illetve a 16%-os osztalékadó mellett üzemeltetett Tao-s társaság alkalmazottjának adózott jövedelme. E fölött a szint fölött még a 25%-os osztalékadó-kulcs mellett is az utóbbi javára dől el a verseny.

Az eredmény tehát az, hogy a 16%-os, egykulcsos személyi jövedelemadó, illetve a 10%-os társasági adó mellett az egyetlen foglalkoztatottal rendelkező társaságoknak a nettó árbevétel 33%-ánál nagyobb költségarány esetén már nem fogja megérni az egyszerűsített vállalkozói adózás. A pontosság kedvéért érdemes megismételni, hogy a modellünkben évi 100 ezer forint kivételével minden költség az iparűzési adót csökkentő tétel volt.

A megállapítást tehát óvatosan kell kezelni, és az EVA-t sem szabad még temetni. Azonban érdemes észben tartani, hogy az EVA „versenyképessége” a társasági adó és az osztalékadó mértékétől függ – a 29 pontos akcióterv első két pontja pontosan ezeket az adókulcsokat tervezi csökkenteni. Nyilvánvalóvá vált, hogy az EVA adózói vérveszteség nélküli megszüntetése csak az osztalékadó teljes eltörlése mellett lehetséges.

Lehet, hogy az EVA megszűnése az alternatív adók csökkentésével járó, tisztán piaci folyamat lesz. Versenyképes gazdaságokban ez így szokás.

Első modell – nincsenek költségek

Második modell – a nettó árbevétel 10%-a költség, ami évi 100 ezer forint kivételével mind IPA csökkentő tétel

Második modell – a nettó árbevétel 33%-a költség, ami évi 100 ezer forint kivételével mind IPA csökkentő tétel

Második modell – a nettó árbevétel 50%-a költség, ami évi 100 ezer forint kivételével mind IPA csökkentő tétel