Egyszerűsített foglalkoztatás? Egyet előre, kettőt hátra.

Alig lépett életbe az egyszerűsített foglalkozásról szóló törvény módosítása, az új kormány első intézkedései között tűzte ki feladatának a „régi” alkalmi munkavállalás rendszeréhez való visszatérést. A 29 pont 8. rendelkezése szerint a mostani szabályozás rossz, de míg az új törvények elkészülnek, a korábbi szabályokat kell alkalmazni.Úgy tűnik az egyszerűsített foglalkoztatás mégsem sikerült olyan egyszerűre, mint amilyennek a törvényalkotók gondolták – ráadásul ez a meglátás a munkáltatói oldalon is igaz. A szabályozás az érem egyik oldala, ennek alkalmazhatósága azonban már egy másik kérdés. Eredetileg az áprilisban életbe lépő módosítás célja a korábbi „bélyeges” rendszer kiváltása és a foglalkoztatás egyszerűsítése volt. De hiába a nemes szándék! A valóságban épp az ellenkezője történt…

Törvényalkotói csiki-csuki

2010. április 1-jétől az alkalmi munkavállalói könyvek és a közteherjegyek megszűntek, helyettük bevezették az egyszerűsített munkaszerződést és az elektronikus bejelentést. Az 5 napnál rövidebb idejű foglalkoztatásnál elegendő a szóbeli megállapodás és a jelenléti ív vezetése. A fizetett járulékok összege is változott – az általános adó- és társadalombiztosítási szabályok szerinti adó és járulék terhek kapcsolódtak az egyszerűsített foglalkoztatáshoz. A bejelentési kötelezettségnek interneten, a háztartási és a növénytermesztési idénymunkát végzők esetében pedig telefonon vagy sms-ben is eleget lehetett tenni.

Elsőre talán egyszerűbbnek tűnt a szabályozás, a valóságban ugyanakkor nem érte el célját. A munkáltatóra rótt tetemes adminisztratív terhek miatt inkább visszavetette, mint elősegítette az alkalmazás e módját. A törvénymódosítás haszontalanságát ez alkalommal hamar észrevette a törvényalkotó és a 8. pont értelmében a régi rendszert, az alkalmi munkavállalást kívánja vissza hozni.

Ha egyszer a másik szemével látnák a dolgokat

A munka- és bérügyi területen eltöltött húsz év tapasztalatának birtokában sokszor eszembe jutott, hogy a látszat ellenére a törvényalkotó és én – mint szakember – nem ugyanazon az oldalon állunk. Pedig állhatnánk – és ez lenne a cél. A figyelemmel kísért törvénymódosítások ugyanakkor erős kételyeket ébresztenek bennem. Mi történne, ha a törvényalkotó egyszer a gyakorlati oldalon dolgozó szakértőket is megkérdezné? Lehet, hogy akkor kevesebb adminisztratív munkával, hatékonyabban tudnánk dolgozni? A mostani gazdasági helyzetben nem bonyolítani kellene a munkavállalók munkához jutását, hanem támogatni őket. A kapkodás helyett hatékonyan módosítani a törvényeket, úgy, hogy mind a munkáltatóknak mind a munkavállalóknak  egyszerűbb és praktikusabb megoldásokat kínáljunk!

Mi lehetne a járható út? Szigorúbb szankciók mindkét oldalon!
A 2010. március 31.-ig érvényben lévő egyszerűsített foglalkoztatás során a közteher jegyes bélyegragasztás kiváltható volt, ha nagyon akarta a munkáltató, és tény, hogy könnyebb volt ezt az adminisztrációban kezelni, mint az egyszerűsített foglalkoztatást.

Meglátásom szerint az alkalmi munkavállalást sokkal szigorúbb munkaügyi ellenőrzés mellett kellene végezni. Érdekelté kell tenni a feleket, hogy megfelelően kezeljék a közteherjegyeket és a munkavállalót is lehessen szankcionálni – ezzel  erősítve azt, hogy ragaszkodjon a közteherjegy beragasztásához. Ahhoz, hogy célt érjünk el a foglalkoztatás, biztosítási kötelezettség területén elsődlegesen az ellenőrzési pontokat kell erősíteni.
Nem fair, ha mindig csak a munkáltató a hibás, és a büntethető! Ideje, hogy a munkavállaló is felnőjön a feladathoz…