Együtt érezve az ‘egyszerű halandókkal’
Bár az adószabályok egyszerűsítése kedvező fogadtatásra számíthatna, azért azt láthatjuk, hogy az SZJA törvény előírásaival és a bevallással évről-évre megbirkózik több mint 3,5 millió adófizető. Míg 1999-ben az SZJA bevallást benyújtók 49,89 százaléka, 2008-ban már 82,35 százaléka volt önadózó adóalany. Sajnos arról nem állnak rendelkezésre statisztikák, hogy az önadózók közül hány fő vett igénybe külső [...]
Bár az adószabályok egyszerűsítése kedvező fogadtatásra számíthatna, azért azt láthatjuk, hogy az SZJA törvény előírásaival és a bevallással évről-évre megbirkózik több mint 3,5 millió adófizető. Míg 1999-ben az SZJA bevallást benyújtók 49,89 százaléka, 2008-ban már 82,35 százaléka volt önadózó adóalany. Sajnos arról nem állnak rendelkezésre statisztikák, hogy az önadózók közül hány fő vett igénybe külső segítséget a bevallás elkészítéséhez, pedig az is érdekes adat lenne.
A szabályozás bonyolult, a túl gyakori változások sem segítenek egyszerűbbé tenni a magánszemélyek jövedelemadózását. A 2009-es évet tekintve a sávhatárok évközi változása módosította a számított adóelőlegek összegét, a családi pótlék „átmeneti” adóztatásáról nem is beszélve – mely végül is alkotmányellenesnek minősült-, de ott vannak az adókedvezmények, az adójóváírás és számos más előírás, ami szintén bonyolítja a rendszert. Amíg az adófizető egyszerűen, munkaviszonyból és bérbeadásból származó jövedelméről készíti el bevallását, a munkáját még az elektronikus program is jól támogatja, a helyzet mentes a komplikációktól. Onnantól kezdve, hogy osztalék, nyugdíj, ösztöndíj, ingatlan értékesítésből származó, vagy bármilyen egyéb jövedelem is színesíti a képet a munkaviszonyból származó jövedelem mellett, máris megkezdődik a kapkodás a segédeszközök, kitöltési útmutatók vagy a segítség után.
Az adózók sokszor a kitöltés során szembesülnek azzal, hogy a különböző jövedelemtípusok összevonásának szabálya miatt az adójóváírás összege az összes bevételtől függ, nem az összevont adóalap összegétől, silyen esetekben bizony visszafizetési kötelezettség is keletkezhet.
Mindezek ellenére be kell vallanom, nem hiszek a teljes egyszerűsítésben a bevallás és a jövedelemadózás tekintetében. A bevallás célja a nyomon követhetőség biztosítása, az adózási hajlandóság erősítése, a jogos kedvezmények igénybevételének elismerése és az ellenőrzéshez a megfelelő információk biztosítása. Márpedig egy egyszerűsített rendszer nem lehet kellően finomhangolt ÉS igazságos egyúttal.
Érdemes elgondolkozni egy percre, ha már a jövőbe tekintve eljátszunk a változtatások gondolatával, egyszerűsítésről vagy egy plusz adózási módszer bevezetéséről beszélve. Ahhoz, hogy képesek legyünk szofisztikáltan figyelembe venni és elismerni egyes prioritásokat, differenciált eszköztárral kell rendelkeznünk. Ne ringassuk magunkat tévhitben, hogy a sokféle szempont és jövedelem mellett megoldható a teljes egyszerűsítés. Ha a határokon túl körülnézünk, az egykulcsos megoldás kivételével, jellemzően mindenhol a miénknél összetettebb rendszerrel, bonyolult jövedelemadó bevallással találkozunk.
Nem vagyok összeesküvéselméletek nagy híve, de adózás területén könnyen esik az ember abba a csapdába, hogy biztos azért bonyolult, hogy jó pénzért lehessen magyarázni. Mert ha valóban akarna itt bárki komoly egyszerűsítést, akkor csomó mindent meg lehetne lépni kettő perc alatt: például hogy elegendő legyen egy számlára utalni mindent, ne 12 jogcímre küldözgetni a 2-től 20ezerig terjedő forintokat. És azt sem értem soha, hogy miért kell egy-egy tételhez 3-4 sáv, vagy kulcs, ha normális aggyal is belátható, hogy az adózók 95 százaléka a legmagasabb kulccsal adózik. Ilyen példák jutnak hirtelen eszembe.
A netes bevallási programok meg pont olyanok, mint amiket bizottságok terveznek közbeszerzések keretében. Mondjuk egy Igazságügyi Minisztérium felé küldendő éves mérleg beküldése a pdf-esítéssel, meg előtte az államkincstári .dosszie fájl igénylésével, halálosan nevetségesek.
A bevallás – főleg a szoftveres formája – szerintem nagyon egyszerű (pedig volt napidíjam, ösztöndíjam, egyetemi napidíjam, fizetésem, adókedvezményem, és a barátnőm GYES-es családi pótlékos, fizetéses évét is én vallottam be). Ami nehéz, az inkább az, hogy az ember előre lássa, hogy mennyi lesz a nettó bére. Ami pedig a legnehezebb, hogy meg is békéljen vele. Az igazságos adózás az oximoron iskolapéldája lehetne, ha az iskolában politizálnának. Egy olyan összetett társadalomban, mint a mai, nehéz elosztani a közterheket úgy, hogy mindenki úgy érezze pont annyira járt rosszul, mint bárki más. Aki keveset keres, az úgy érzi, nem hagynak neki eleget, aki sokat keres, az úgy érzi, túl sokat vesznek el tőle. És persze mindenki úgy érzi, hogy nem kap eleget a befizetett adójáért cserébe, de az már a másik oldala a költségvetésnek.